6. fejezet - A kincsest�rk�p - Kapit�ny! Ezt meg k�ne n�zned! - ki�ltott az egyik kal�z. A kapit�ny m�g szorosabban tartotta Kagom�t �s a kapit�nyi r�szleghez sietett. D�h�dten rontott be a kabinj�ba. - Egyr�szt, tudni szeretn�m, mi�rt van mindenki az �n... - kezdte m�rgesen, de ahogy pillant�sa az asztalra esett bel�fagyott a sz�. Az asztalon egy �llatb�rnek l�tsz� t�rgy l�tszott kiter�tve. De ez nem k�z�ns�ges b�r volt, felsz�n�n k�l�nb�z� jelek �s vonalak l�tszottak. - Egy kincsest�rk�p? - Igen, de csak keveset tudtam kivenni a tartalm�b�l, mivel el�gg� elmos�dott �s koszos - v�laszolt Miroku. A kapit�ny k�zelebb hajolt a t�rk�phez �s megpr�b�lt elolvasni egy feliratot. Meglepet�s�re a sz�veg jap�nul volt. - "A kincs, amit keresel ak�r megtiszt�tott, ak�r bemocskolt, nem lehet sem megtiszt�tani, sem bemocskolni." Ez az �kk� n�gy l�lek �kk�ve. Ez a... - �sszer�ncolta a szem�ld�k�t - ... a Shikon no Tama - mondta ki v�g�l Kagome-vel egyszerre. A kapit�ny a l�nyra b�mult, amint az folytatta a felolvas�st. - "...ezt az �kk�vet d�monok �s emberek �hajtj�k maguk�nak. K�pes a d�monok erej�t 1000-szeres�re n�velni, vagy teljes�teni egy ember k�v�ns�g�t. A gy�l�let erej�vel m�g szebbnek t�nhet fel, de �vakodj az �kk�ben d�l� �r�k�s harct�l...mert k�nnyen... a saj�todd� v�lhat" Mindenki Kagom�t n�zte. - M�gis honnan... honnan tudsz err�l? - k�rdezte d�bbenten Miroku. - A csal�dom birtok�ban van az a szent hely, ahol a Szent �kk�vet �rizt�k - v�laszolt idegesen a l�ny. - Sango �sei k�sz�tett�k az �kk�vet, a rokonaim pedig meg�vt�k minden �rt� d�mont�l �s embert�l. Vajon hogy juthatott el ilyen messzire? - Mit jelentsen az, hogy egy d�mon erej�t 1000-szeres�re n�veli vagy teljes�ti egy ember k�v�ns�g�t? - k�rdezte a kapit�ny. - Mi van akkor, ha az illet�... hanyou? A f�rfi szem�ben felt�nt az izgalom szikr�ja, ami m�g idegesebb� tette Kagom�t. - Gondolom... az illet� ilyen helyzetben v�laszthat. Vagy a k�v�ns�got v�lasztod, vagy az er�t... De ez csak tal�lgat�s. A kapit�ny k�zbe vette a t�rk�pet �s vizsg�lgatni kezdte. - Samuel, hat�rozd meg ezt az ir�nyt. B�r el�sz�r b�lcsebb lenne hazamenn�nk egy kis ell�t�s�rt meg ef�l��rt. - �rtettem, uram - mondta Samuel. Majd kr�t�t �s ir�nyt�t ragadva neki�llt, hogy felt�rk�pezze a kincshez vezet� utat az "otthonukt�l" kiindulva. - Milyen messze van az otthonotok? - k�rdezte Sango. - K�r�lbel�l 3 napnyira. Kagome m�g mindig a t�rk�pet figyelte. Azut�n, amit nemr�g l�tott, �s amin kereszt�lment m�g kincsvad�szatra is kell mennie. Sango �s Kagome r�m�lten egym�sra n�ztek. "Mi lesz, ha az Ez�sz Hanyou megszerzi? Mit tenne? Milyen felfordul�s lehetne bel�le?" - Kagome beleremegett a gondolatba. Hirtelen karj�n �rezte a kapit�ny szor�t�s�t. - Gyer�nk, szolga! M�g vacsor�t kell f�zn�d! Kagome vakon k�vette a kal�zt, m�g mindig sokkolva a fosztogat�s v�res esem�nyeit�l. A kapit�ny a Shikon no Tam�t akarja. Haragudott mag�ra, ami�rt felfedte a felirat t�bbi r�sz�t. A kal�z a haj�konyh�ba vezette �t. Ez a haj� sokkal nagyobb �s kellemesebb volt, mint a kal�zok el�z� b�rk�ja. - Egy �r�d van, szolga! Olyan j�l f�zz, mint... Kagome k�z�mb�sen a f�rfira tekintett, aki csak morgott �s kics�rtetett a konyh�b�l. A l�ny neki�llt, hogy valamit �ssze�ss�n vacsor�ra. Mindezt csak Sango�rt, Shippou�rt, �s tal�n egy kicsit Miroku�rt tette. De semmik�ppen sem �rte. Semmit sem tenne annak az elvetem�lt gyilkosnak a kedv��rt. V�g�l r�sz�nta mag�t, �s f�zni kezdett. ~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~**~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~ A kapit�ny idegesen fel al� j�rk�lt a folyos�kon. Teljesen �ssze volt zavarodva. "Ki �, hogy ezt teszi velem? - gondolta. - Mi�rt teszi ezt velem? Nem b�rom! Nem tudom kiverni a szemeit a fejemb�l! - kezeit fej�re szor�totta. - Azok a szomor�, haragos, sokkol� szemek. Grrrrrrrrr. Gy�ztesnek k�ne magam �reznem! Boldognak kellene lennem, ami�rt megt�rtem egy ilyen er�s szem�lyis�get! Az az ostoba kis n�szem�ly olyan...- felmordult - engedetlen, makacs, faragatlan... - lenyugodott - vibr�l�, teli �lettel. De most m�gis mit tettem?" A fej�ben d�l� h�bor� elcsendesedett, mikor ahhoz a szob�hoz �rt, ahol Kagome s�rt. �rz�keny orr�t cs�pte a k�nnyek s�s szaga, de nem csak ez az illat terjengett a helyis�gben. N�m�n bes�t�lt a kabinba, a vonz� illatot k�vetve. Az �gyon �lve megpr�b�lt k�zdeni k�sztet�s�vel, �m az m�gis fel�lkerekedett rajta. Orr�t a takar�ba f�rva �lvezte az �des illat csiklandoz�s�t. Ez volt a legjobb illat, amit valaha is szimatolt. Kagome. Engedte, hogy Kagome illata �tvegye a hatalmat �rz�kszervei f�l�tt. Ak�r �r�kk� itt �lt volna, de ekkor egy �j �rz�s lett �rr� rajta - a v�gyakoz�s�. Fel�llt �s kiegyenesedett. Sz�gyellte, ami�rt �gy elgyeng�lt. Megpr�b�lt d�h�t er�ltetni mag�ra. � volt a leger�sebb, legrettegettebb kal�z. Hogy lehetn�nek ilyen "tiszta" gondolatai egy n� miatt? Megpr�b�lt Kagome azon tetteire gondolni, amikkel felm�rges�tette �t, de egy sem jutott esz�be. Kiv�ve azt az alkalmat, amikor cukinak nevezte a f�leit, �m ez nem volt el�g ahhoz, hogy ut�lja �t. Val�j�ban, �gy visszaeml�kezve mosolyt csalt az arc�ra az az arckifejez�s, ami a l�ny arc�n ter�lt el akkor, amikor levette fej�r�l a kalapot. Alig b�rta elviselni, a feje majd' sz�trobbant. Felment a fed�lzetre �s az egyik vitorlar�dra ugrott. Azt rem�lte, hogy a tenger szaga ism�t fellobbantja a benne �g� t�z l�ngjait, �s �jra k�ny�rtelen kal�zz� v�lhat. F�l �r�val k�s�bb meghallotta a l�ny ki�lt�s�t. - K�sz a vacsora! ~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~**~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~ A kapit�ny mindig ragaszkodott hozz�, hogy Kagome mellette foglaljon helyet, �gy f�l szem�t rajtatarthatta. Hideg �s merev tekintetekkel illete a l�nyt �s durva, lealacsony�t� megjegyz�sekkel. De nem ma este. �gy besz�lt, mintha Kagome ott sem lenne. A l�ny ett�l kiss� megk�nnyebb�lt, m�gis ink�bb a t�ny�rj�ra b�mult. Nem tudott r�n�zni azokra az emberekre, akik �rtatlanok v�r�t ontott�k. Sangora tekintett �s elmosolyodott. Miroku gyakorlatilag d�delgette bar�tn�j�t. Sango �gy tett, mintha ez ideges�ten�, de legbel�l �lvezte a helyzetet. Kagome elgondolkodott rajta, hogy vajon hogyan viselkedne Sango, ha Miroku is kivette volna r�sz�t a fosztogat�sb�l �s �ld�kl�sb�l. - Higurashi-sama? - k�rdezte Charley. - J�l �rzed magad? Teljesen els�padt�l. Tal�n beteg vagy? Kagome halv�nyan elmosolyodott. Tetszett neki, hogy ennyire figyelnek r�, ennyire fontos. - Ne nevezd t�bb� "sama"-nak �s nagyon is j�l van - v�gott k�zbe morogva a kapit�ny, de tekintet�t nem emelte fel a t�ny�rj�r�l. - Sajn�lom, uram - mondta Charley sajn�lkoz� pillant�st k�ldve Kagome fel�. Kagome m�r majdnem k�t hete volt a kal�zok rabja. Apja megbesz�l�s�ig m�g n�gy h�t volt h�tra. Kor�bban is h�vt�k kissebb tal�lkoz�kra, �l�sekre, de mivel most nem garant�lt�k az angliai visszat�r�st, �gy d�nt�tt, letelepszik. Ez�rt hozta mag�val csal�dj�t is. Kagome elkeseredett a gondolatra, hogy m�g legal�bb tov�bbi n�gy hetet kell itt t�ltenie. M�g csak "b�rt�nb�ntet�se" egyharmad�n volt t�l. A vacsora lassan haladt. Megpr�b�lt norm�lisan enni, ahogy mindig is szokott, de a kapit�nynak felt�nt a l�ny kez�nek reszket�se. Tal�n az okozta ezt a reakci�t, hogy a kal�z eddig m�g nem kiab�lt vele, �s �gy csak v�rta a k�zelg� vihart. A kapit�ny felpattant az asztalt�l, viszont siets�g�ben feld�nt�tte t�ny�rj�t, amib�l az �tel Kagome �l�be l�ttyent. A f�rfi m�rgesen r�mordult. Kagome megpr�b�lta annyira figyelmen k�v�l hagyni az el�bbi "balesetet", amennyire csak tudta. A kapit�ny kirontott az ajt�n, miel�tt m�g a sz�nalom �tvehette volna tettei f�l�tt a hatalmat. Egy ideig c�ltalanul l�pkedett a fed�lzeten. Min�l t�volabb akart maradni att�l a n�t�l, aki �gy t�nkretette. Megpr�b�lt kem�nyebb lenni a l�nnyal, de ett�l csak m�g rosszabbul �rezte mag�t. Vacsora ut�n Kagom�t kiv�ve mindenki visszat�rt a fed�lzetre. - Hol van? - ki�ltotta Mirokunak. - Nos, uram, nem utas�tottad r�, hogy felj�jj�n - felelte a k�rdezett. - M�gis mi�ta hallgat r�m? Miroku dorg�l� pillant�st vetett r�. Ha ezt valaki m�s tette volna, m�r r�g a tengerben lubickolna, de Miroku a legjobb bar�tja volt, aki 14 �ves korukban meg�g�rte, hogy majd az els�tisztje lesz. Tal�ltak egy kal�zcsapatot, akikhez fed�lzetmos�k�nt csatlakoztak, �s ezut�n egyre feljebb ker�ltek a rangl�tr�n. Mizt�n a kapit�nyt meg�lt�k, megsz�letett az Ez�st Hanyou. A kapit�ny visszasz�guldott a haj�konyh�ba. Megragadta a l�ny karj�t, tal�n kicsit er�sebben is a kellet�n�l, mivel Kagome felki�ltott. A f�rfi gonosz, �m hamis mosolyt �lt�tt. - Kelj fel! - morogta. - Fel kell takar�tanod ezt a rendetlens�get, azut�n elmosni az �sszes t�ny�rt �s ed�nyt! M�g akkor is, ha az eg�sz �jszak�d r�megy! A l�ny hitetlenkedve n�zett r�, majd kedvetlen�l nekil�tott a r� kir�tt munk�nak. A s�r�s hat�r�n �llt, �s legsz�vesebben hozz�v�gott volna egy lopott seleget a kapit�ny fej�hez. A f�rfi karba tett k�zzel el�gedetten elmosolyodott, de m�lyen bent sajn�lta a l�nyt. Kagome ut�lta ezt. Ahogy ott �llt �nel�g�lten �s b�multa �t. A l�ny idegess�g�ben leejtett egy t�ny�rt. Mivel f�mb�l k�sz�lt, ez�rt nem t�rt �ssze, de az�rt zajt azt csapott. A f�rfi figyelte, ahogy let�rdelt �rte, hogy felvegye. Mikor Kagome m�r �pp megfogta volna a t�ny�rt, a kapit�ny r�l�pett a kez�re. Kagome rosszat sejtve pillantott fel r�. - �gy jobban meggondolva, Miroku asszonya majd megcsin�lja. Addig a kabinodban maradsz, am�g nem leszel fegyelmezettebb. Azt aj�nlom, reggelig szedd �ssze magad. Kagome meglep�d�tt, mivel �jabb fenyeget�st v�rt, de �sszerezzent, amint �rezte, hogy a kapit�ny egyre jobban r�nehezedik a kez�re, �s csizm�ja sark�val a k�zfej�re taposott. F�jdalmas ki�lt�s hagyta el ajkait. B�r nem t�rtek el, de �rezte a csontjaira nehezed� nyom�st. �sszeszor�totta a fogait, �s pr�b�lt nem sikoltani, ami val�sz�n�leg m�g nagyobb �lvezetet szerzett volna a kal�znak. V�g�l a kapit�ny felemelte l�b�t �s karj�n�l fogva felr�ntotta a l�nyt. Kagom�nak m�g mindig nem volt norm�lis ruh�ja �gy karjait sem fedte ruhaujj. Valaha tiszta, feh�r als�nem�je most barna volt �s koszos. Mindk�t karj�t horzsol�sok �s karomnyomok bor�tott�k. A kapit�ny a kabinj�ba (Kagom��be) vonszolta a l�nyt �s az �gyra dobta. Kagome f�lve �sszeg�mb�ly�d�tt �s �gy n�zett a kal�zra. Nagy meglepet�s�re a f�rfi csak egyszer r�mordult, majd kiviharzott a szob�b�l. A kapit�ny eg�sz nap ilyen �sszezavar�an viselkedett. Azut�n kezdett ilyen furcs�n viselkedni, mikor az �gyra szor�totta �t. - Lehet, hogy a legrosszabb ember a f�ld�n, de ezen k�v�l el�g fura. �tfordult az oldal�ra, �gy szembeker�lt az ajt�val. V�g�l hamar elaludt a f�radts�gt�l. Miut�n meggy�z�d�tt r�la, hogy a l�ny t�nyleg m�ly �lomba mer�lt, a kapit�ny besettenkedett a szob�ba. Let�rdelt az �gy mell�, �s a hold halv�ny f�ny�n�l tanulm�nyozta a l�nyt. Nem igaz�n olyan, mint Kikyou, de akkor mi hozta vissza ezeket a gondolatokat �s �rz�seket? Mi�rt van az, hogy vonakodik t�le, m�gsem tud neki ellen�llni? Mi�rt szereti l�tni, ahogy szenved, de egyben b�n�snek �rzi mag�t ez�rt? Agg�dva fedezte fel ezt az �j szem�lyis�g�t. M�lyen bel�legezte Kagome r�szeg�t� illat�t. A l�ny kiss� megmozdult, ami idegess� tette a kapit�nyt. "Tal�n kicsit visza k�ne vonulnom, am�g haza�r�nk. Sok mindent kell m�g �tgondolnom." ~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~**~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~ Kagome m�snap reggel kipihenten �bredt. Hogy lehet, hogy senki sem r�ncig�lta ki most az �gy�b�l? Kiny�jtoztatta elg�mberedett tagjait �s nagyot �s�tott. Ekkor esz�be jutott a tegnap �t �rt sokkhat�s, �s ism�t �d�z harcot v�vott f�lelm�vel �s k�nnyeivel. Megb�nta, hogy tegnap �gy elgyeng�lt. R�ad�sul pont el�tte. T�l sok hib�t k�vetett el a tegnapi nap folyam�n. Vajon tegnap a kapit�ny azt gondolta, hogy v�gk�pp az ir�ny�t�sa al� vonta �t? Tegnap l�tta, mire k�pes a kal�z, ez�rt elhat�rozta, hogy a j�v�ben majd nem fog annyira az idegeire menni. M�r akkor is �melyg�s fogta el, mikor a f�rfira gondolt. �gy �rezte, a kapit�ny egy a S�t�n kegyeltjei k�z�l. Gyorsan megr�zta a fej�t. Ez a gondolat t�l sok elismer�ssel jutalmazta volna a kal�zt. - A legjobb lesz, ha felmegyek a fed�lzetre, miel�tt let�pn� a karom. M�g t�ls�gosan felh�borodott volt a tegnap miatt, de igyekezett elfolytani ezt az �rz�st. Lassan fels�t�lt a fed�lzetre. Hanyou a korm�nyker�kn�l �llt. Kagome �tj�t fel� vette, majd meg�llt el�tte, de legsz�vesebben meg�lte volna. - V�gre felkelt�l. Remek. Ha azon t�prengsz, mi�rt hagytalak aludni... nos, hogy �szinte legyek, nem akartam h�nyni a szagodt�l. Azt hiszem, a vacsora, amit tegnap f�zt�l megbeteg�tett. Term�szetesen nem volt �szinte a l�nyhoz, �s nagyon is �zlett neki az �tel. Kagome m�g mindig sz�tlanul �llt. - Szolga! - Hmm? A kapit�ny intett neki, hogy �lljon mell�. Kagome nagy nehezen tudta r�k�nyszer�teni mag�t arra, hogy amellett a f�rfi mellett �lljon, akit tal�n m�g az �rd�gn�l is jobban gy�l�lt. - Korm�nyozt�l m�r valaha haj�t? - Nem - felelte elkerekedett szemekkel a l�ny. - Gyere ide! Kagome el�gg� �sszezavarodott. Megengedn�, hogy � korm�nyozza a haj�t? Lehetetlen! "Mi lehet ez a hirtelen hangulatv�ltoz�s?" - gondolta mag�ban. - Milyen er�s vagy? - k�rdezte vigyorogva a kapit�ny. - El�g er�s, azt hiszem. - Pr�b�ld meg! - mondta a kal�z, de egyik kez�t a korm�nyon hagyta. Kagome gondosan megragadta a kereket, �s helyben tartotta, nem is sejtve, hogy val�j�ban Hanyou korm�nyzott. - K�szen �llsz arra, hogy elengedjem? A l�ny v�gign�zett az �t figyel� leg�nys�gen. Hat�rozott arckifejez�st �lt�tt, de f�lt att�l, hogy vajon mire k�sz�lhet a kapit�ny. - Rem�lem... - v�laszolta v�g�l. - Rendben - jelent meg a m�r j�l ismert �rd�gi mosoly a f�rfi arc�n. A kapit�ny elengedte. A ker�k vad forg�sba kezdett �s Kagom�t a f�b�l k�sz�lt fed�lzethez v�gta. A l�ny at�rdeire �rkezett. A haj� hirtelen megr�ndult, Hanyou pedig hangosan nevetve visszavette a korm�nyt. A leg�nys�g tagjai is hasonl� nevet�sben t�rtek ki, kiv�ve Kagom�t �s az id�k�zben mell� siet� Sangot. Kagome d�h�s pillant�st vetett a kapit�nyra �s f�j� t�rddel felt�p�szkodott. Fel�llt �s megpr�b�lta kimutatni marad�k m�lt�s�g�t. - Gyenge n�szem�ly! Majdnem felbor�tottad a haj�t! - morogta a kapit�ny. Kagome les�t�tte szemeit, �sszeszor�totta fogait �s �k�lbe szor�totta kezeit. - Esetleg van sz�momra n�mi m�s munka is a megal�zomon k�v�l? - k�rdezte. A kapit�ny �r�lt, hogy a l�ny lelke nem t�rt meg teljesen. Nem engedn� meg mag�nak. Hab�r fizikailag nem volt t�l er�s, m�gis � volt a legb�trabb l�ny, akit valaha is l�tott. - �gyazz be minden �gyat �s minden kabinban sik�ld fel a padl�t! Kagome megfordult �s elsietett, mik�zben a leg�nys�g m�g mindig rajta nevetett. ~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~**~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~ Samuel k�s�bb elmondta neki, hogy reggelre val�sz�n�leg meg�rkeznek a kal�z-�b�lbe. Kagome ezt �r�mmel hallotta, mivel min�l el�bb le akart sz�llni err�l a haj�r�l, �s egy j� kis f�rd�re is sz�ks�ge volt m�r. Zavarta, hogy csup�n a feh�rnem�iben kell majd s�t�lnia a v�rosban. Nem tudott elaludni. Minden olyan gyorsan v�ltozott. A kapit�ny nyugtalan�totta a legjobban, akinek hangulata hol jobb�, hol rosszabb� v�lt. M�r �pp eloltotta volna a l�mp�j�t, mikor egy kis s�r� sz�rgoly� ugrott az �gy�ra. - Shippou? Minden rendben? - Rosszat �lmodtam. Kagome kedvesen elmosolyodott �s betakarta a kis r�k�t, aki m�g mindig reszketve �lelte �t a l�nyt. - Kagome? - ny�sz�rg�tt. - Igen? - Nem �nekeln�l nekem egy altat�dalt? Kagome elgondolkodott. - Van egy, amit m�g az �desany�m �nekelt nekem, mikor kicsi voltam. Jap�nul van. **Magyar ford�t�s** A csillagok len�znek r�m A hold r�m mosolyog Mikor �jjel alszom, Tudom, a mennyorsz�g angyalai vigy�znak r�m, Isten szorosan tart, A szell� v�g t�ncot j�r Mikor �jjel alszom Az... R�n�zett Shippoura, aki m�r az �lmok birodalm�ban j�rt. Eloltotta a l�mp�j�t �s egy puszit nyomott a kis d�mon fej�re, miel�tt � is elaludt. Egyik�k sem vette �szre, hogy eg�sz v�gig egy borosty�n szemp�r leselkedett ut�nuk. A kapit�ny elmosolyodott. J�les� meleg �rz�s ker�tette hatalm�ba. Mik�zben a l�ny �nek�t hallgatta, olyan lelki b�k�t �rzett, amilyenben gyerekkora �ta nem volt r�sze. Szinte f�lt�keny volt a kis sz�rcsom�ra, hogy egy �gyban alhatott vele. Nagyot s�hajtott �s felment a fed�lzetre. Kagome egy �ra m�lva fel�bredt. M�g mindig a s�t�t �jszaka uralkodott odakint. Ak�rhogy is pr�b�lta, nem b�rt visszaaludni, ez�rt kim�szott az �gyb�l, �s pr�b�lta nem fel�breszteni a boldogan hortyog� Shippout. Halkan felosont a fed�lzetre, de ekkor megl�tta a haj� oldal�n�l �ll� kapit�nyt. Nagyot nyelt �s gyorsan visszafordult. - Te meg mit csin�lsz idef�nt? Kagome megdermedt. "Hogy hallhatott meg engem? B�r igaz, hogy r�szben kutyad�mon..." Lassan ism�t megfordult. A kapit�ny szemei fura f�nyben szikr�ztak a holdf�nyn�l. - Nem tudtam aludni - v�laszolt Kagome. A kal�z elfordult �s az �ce�n hull�mait figyelte. A l�ny megindult lefel� a l�pcs�n. - Gyere ide - mondta a f�rfi, an�lk�l hogy r�n�zett volna. Kagome megmerevedett, mintha tagjai f�b�l k�sz�ltek volna. V�g�l m�gis elindult a kapit�ny fel�, �s mivel az nem sz�lt r�, hogy �lljon meg, mellette k�t�tt ki. A kal�z ez�st haj�ba belekapott a sz�l; mintha frissen hullott, csill�ml� h� fergetege lett volna. Kagome leveg� ut�n kapkodva elfordult �s elpirult. A kapit�ny szeme sark�b�l r�pillantott. - Mit v�rhatok ez alkalommal? - k�rdezte h�v�sen a l�ny. - Beledobsz a v�zbe? - Ha ez legh�bb v�gyad, elint�zhetem - n�zett r� d�h�sen. Kagome reszketve f�lren�zett, de a kapit�ny ism�t megsz�lalt. - Tudod, igazad volt... - feln�zett az �gre - az �jszakai �gbolt l�tv�nya t�nyleg b�k�t hoz az emberre... A l�ny d�bbenten k�vette a kapit�ny p�ld�j�t �s � is a csillagokra n�zett. K�zel egy perces csend ut�n �jabb k�rd�st tett fel. - Igaz, hogy a tenger�szek b�rhol el tudnak navig�lni a vil�gon csup�n a csillagok �ll�sa alapj�n? Visszatartotta a l�legzet�t, mert egy "Hallgass m�r!"-ra, vagy eff�l�re sz�m�tott, de a kapit�ny reakci�ja meglepte. - Igen, igaz. B�r az �vszakok v�ltakoz�sa ezt kiss� megnehez�ti, de am�g l�tjuk az Esthajnal csillagot, addig tudjuk, merre j�runk. - Hol van? - k�rdezte �s v�gign�zett a csillagok tenger�n. A be�llt cs�nd �s a r� szegez�d� tekintet ideges�tette, de tov�bbra is az �gboltot n�zte. A kapit�ny megfogta a l�ny v�llat �s elford�totta. Karj�t kiny�jtotta Kagome arca mellett �s egy bizonyos pontra mutatott. - L�tod a Kis g�nc�lt? - Igen. - Az utols� csillag lesz az a "sz�r�n", az a nagyon f�nyes. A kapit�ny �rezte, hogy a l�ny reszket, majd mikor �szrevette a keresett csillagot, mosolyogva felki�ltott: - �, l�tom m�r! Mintha elfelejtett�k volna, kik is �k val�j�ban. A kapit�ny elfelejtette, hogy � egy olyan zsarnok, akit fogja ut�lt, �s e percben nem t�r�dtek azzal sem, hogy Kagome val�j�ban a rabszolg�ja volt. Biztons�gban �rezt�k magukat egym�s k�zel�ben. - B�mulatos! - mosolygott vid�man Kagome. A kapit�ny akarata ellen�re is a l�nyra pillantott, �s beszippantotta annak csod�latos illat�t. Becsukta szemeit, �s fels�hajtott. V�g�l megfordult �s sietve els�t�lt. Kagome furcs�n n�zett ut�na. - Menj vissza aludni! - morogta a kal�z �s visszament a kabinj�ba. Kagome percekig csak �llt ott, �s megpr�b�lta kital�lni, mi is t�rt�nt most a fed�lzeten. ~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~**~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~ - F�ld van el�tt�nk! - ki�ltott le Paul az �rbockos�rb�l. Mindenki kiugrott az �gy�b�l �s a fed�lzetre futott. - Itthon vagyunk! - ki�ltott boldogan Miroku. A sziget olyan l�tv�nyt ny�jtott, mint egy hatalmas sziklafal. �s egyenesen fel� tartottak. Kagome sz�ve hevesen dobogott att�l val� f�lelm�ben, hogy a kem�ny k�falnak �tk�znek. R�n�zett Hanyou kapit�nyra, aki sz�les mosollyal �llt a haj�n. - Mit akar tenni? - suttogta Kagome.