18. fejezet – A szerelem ereje

Sango karba tett k�zzel l�pkedett a fed�lzeten.
- Miroku, ez m�r t�l sok�ig tart, menj�nk �rt�k! Seg�ts�gre van sz�ks�g�k. K�rlek, menj�nk! – k�rlelte k�zel sz�zadszorra Mirokut, aki v�g�l beadta a derek�t.
- Rendben, szerelmem. Csak vel�k egy�tt j�v�k majd vissza.
Sango mosolyogva meg�lelte v�leg�ny�t, �s megcs�kolta.
- Vigy�zz magadra! – s�gta a f�rfi f�l�be.
- Ne agg�dj, minden rendben lesz! – vetette bele mag�t magabiztosan a kis cs�nakba a kal�z.
Sango agg�dva figyelte, amint Miroku �s a cs�nak egyre lejjebb ereszkedik a v�zre. Azut�n a f�rfi evez�t ragadott �s a sziget fel� vette �tj�t. Meg�rkez�se ut�n Miroku besettenkedett a v�rosba, hogy r�tal�ljon a b�rt�nre. Ekkor besz�lget�s szavai �t�tt�k meg a f�l�t.
- Hallottad, hogy kiv�gezt�k az Ez�st Hanyou-t?
- Ne l�d�ts! Hogy a csud�ba tudt�k volna elkapni?
- Azt sajnos nem tudom, de �gy m�r legal�bb nem kell t�le rettegn�nk. Visszament a pokolba, ahov� tartozik.
- Fen�be! Ha csak sejten�k! – r�m�lt meg Miroku. – Doshiou (mit tegyek)?
T�madt egy �tlete. A l�ba el�tt egy �res �veg hevert. Ez az, amire most sz�ks�ge volt! Az egyik katona m�g� settenkedett. Megbizonyosodott r�la, hogy senki nincs a k�zelben, magasra emelte az �veget, majd nagyot s�jtott a rend �r�nek fej�re, aki eszm�letlen�l ter�lt el a f�ld�n. Miroku elrejtette a f�rfit �s mag�ra �lt�tte annak ruh�it. Imm�r kiss� nagyobb biztons�g�rzettel s�t�lt az utc�kon. Egy kicsit arr�bb egy m�sik katona is unottan �rk�d�tt.
- Eln�z�st, uram, de merre tal�lhatom a b�rt�nt? Sajnos elt�vedtem ebben a nagy s�t�tben.
- Azel�tt m�g nem l�ttalak errefel� – meredt r� a f�rfi. Miroku �rezte a homlok�n gy�ngy�z� izzadts�gcseppek h�v�ss�g�t, de a katona hirtelen elmosolyodott. – �n is ugyanilyen voltam, mikor ideker�ltem. �n is fiatal voltam, korodbeli… de l�ssuk csak… menj egyenesen abba az ir�nyba, �s az �t bal oldal�n tal�lod majd.
- K�sz�n�m, uram!
- Semmi baj, k�ly�k. Ne agg�dj, hamarosan hozz�szoksz.
Miroku az id�s katon�ra mosolygott, majd elindult arra, amerre k�ldt�k.
- �, Kami-sama, add, hogy m�g id�ben �rkezhessek! – mormogta mag�ban.
V�g�l meg�rkezett a keresett �p�lethez �s bel�pett. A k�t �r, akikkel Kagome is besz�lt kor�bban m�g mindig �beren vigy�zott. Mikor megl�tt�k a k�zeled� kal�zt, mindketten hapt�kba v�gt�k magukat �s szalut�ltak.
- �dv�z�lj�k, kapit�ny!
„Kapit�ny?!” – Miroku �rtetlen�l n�zett v�gig a ruh�j�t d�sz�t� jelv�nyeken. �pp a helyi er�k kapit�ny�t siker�lt le�tnie!
- Pihenj, fi�k! – k�sz�r�lte meg a tork�t. – Hov� viszik a m�r kiv�gzett el�t�lteket �s merre vannak a fegyvereik?
- Uram, az er�dben tartj�k �ket. A testeket el�getik, a fegyvereket pedig eladj�k.
- K�sz�n�m, katon�k, csak �gy tov�bb! – Miroku pr�b�lta pal�stolni aggodalm�t. Biccentett egyet az �r�knek, majd ism�t kil�pett az utc�ra. A k�t bennmaradt katona egym�sra n�zett.
- Nem is tudtam, hogy keletr�l is vannak itt katon�k.
- Biztos Lord Higurashival �rkezett.
Ek�zben odakint Miroku felsz�llt az els� l� h�t�ra, amit csak megl�tott �s az er�d fel� v�gtatott. M�ltkor InuYasha h�t�r�l j�l l�thatta mostani �ti c�lj�t.
- K�rlek, meg ne halj nekem!

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

Kagome �jdons�lt f�rje mellett �lt az esk�v�t k�vet� fogad�son. Nem hallott semmit. Nem mondott semmit. Alig �lt. Naraku k�zelebb vonta mag�hoz. Arr�bb akart h�z�dni, de a teste egyszer�en nem engedelmeskedett neki. Tudatalattija is telve volt keser�s�ggel. Naraku eg�sz v�gig el�gedetten mosolygott. Kagome nem t�r�d�tt vele, mint ahogy semmi m�ssal sem. Gondolatai m�shol j�rtak.
Nem l�thatja t�bb� azt a sz�p arcot…
Nem veszhet el a borosty�nsz�n szemek tekintet�ben…
Nem sim�that v�gig a hossz�, ez�st�s hajon…
Nem �rintheti meg az im�dni val� f�leket…
Nem �rezheti, ahogy karjaiban tartja…
Nem �rezheti, ahogy meg�rinti…
Nem �rezheti l�legzet�t nyak�n �s ajkain…
Nem hallhatja azt a nyers, m�gis l�gy hangot…
Nem �rezheti a puha ajakat a saj�tjain…
Nem hallhatja, ahogy mondja… „Szeretlek”…
Lelki szemei el�tt � ott �llt a hold s�padt f�ny�ben, �s lassan fel� fordult…
- Kagome… Kagome?
Mintha vill�mcsap�s �rte volna, kil�pett eml�kei k�z�l �s ism�t a szomor� val�s�gban tal�lta mag�t. �desanyja t�rdelt el�tte.
- Ma…ma?
Naraku d�h�snek t�nt. Eg�sz este megpr�b�lta mag�ra vonni Kagome figyelm�t, de a l�ny v�gig csak a semmibe meredt. Mrs. Higurashi megsimogatta l�nya arc�t, majd jap�nul sz�lt hozz�.
- Gy�ny�r� vagy, ak�r egy angyal.
Kagome kiss� megk�nnyebb�lt. Szeretett volna anyja nyak�ba borulva zokogni, de akkor nem tudn� m�r elhitetni Narakuval, hogy mennyire er�s jelleme is van.
„H�t �gy fogok �lni. Nem fogom engedni Narakunak, hogy azt higgye, k�nnyen megt�rhet engem! De… de…”
Mintha egy neh�z k�vet k�t�ttek volna a bok�j�ra �s a m�ly v�zbe dobt�k volna – tudva, hogy ha abbahagyja az �sz�st, megfullad. Ki kellett tartania, de �gy �rezte, InuYasha hal�l�nak s�lya �gy h�zza lefel�, mint a szikla a l�b�n, �s ha nem lesz er�s, Naraku fogja megfojtani. Kimer�lt volt. Mrs. Higurashi pillant�s�val pr�b�lta megnyugtatni l�ny�t. Naraku szikr�z� szemekkel meredt a l�ny�val elfoglalt n�re, aki ezt nem vette �szre, Mr. Higurashi viszont igen. Gyorsan feles�ge mellett termett, majd kez�t a n� v�ll�ra tette.
- Hagyjuk �ket, Aino-chan, szerintem m�r menni szeretn�nek.
Kagom�t heves �melyg�s fogta el. Tudta, hogy a mai �jjel mivel j�rna, �s cseppet sem v�gyott r�! Legsz�vesebben anyj�ba kapaszkodva kiab�lta volna vil�gg� v�gyait: „K�rlek, vigyetek vissza! Vigyetek haza! Vigyetek InuYash�hoz!” M�gis sz�tlanul n�zte, ahogy sz�lei lassan elt�nnek a szeme el�l.
- Mama…? Papa…? - ny�sz�rg�tt, de Naraku megragadta a kez�t �s felh�zta a sz�kr�l.
- Gyer�nk, dr�ga feles�gem, menj�nk haza.
„Ezt InuYash�t�l akartam hallani…” – remegett meg r�m�lten a l�ny.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

Kagome �j �gy�n fek�dt, ami sajnos ugyan�gy volt Naraku� is. A f�rfi kor�bban utas�totta, hogy menjen az �gyra, �s v�rja meg �t. Kagome ki akart m�szni az ablakon. De ha elsz�kne, mit sz�lna Naraku? Tal�n ha elsz�kne, �lhetne a kal�zokkal, ahol m�r Miroku a kapit�ny. Sango szerencs�snek mondhatta mag�t, de m�r biztos nagyon agg�dott �rte. Ekkor l�p�seket hallott.
- Ne, Kami-sama! Ments meg! Csin�lj f�ldreng�st! Hurrik�nt, torn�d�t, b�rmit! Csak k�rlek, ments meg, Shu (uram)! – Kagome halk im�t mormogott, ahogy a balj�s l�p�sek egyre k�zeledtek, majd Naraku l�pett be a szob�ba.
- Izgatott vagy, szerelmem?
- Keh… - a l�ny mag�ban elmosolyodott, ahogy kimondta az ismer�s sz�t.
- A feles�gem vagy, �gy ez a r�sz elker�lhetetlen!
A f�rfi k�zelebb l�pett. Kagome az �gyt�ml�ig h�tr�lt, de onnan m�r nem volt menekv�s. Naraku lassan az �gyra nehezedett �s a l�ny f�l� kerekedett. Kagome d�h�sen meredt r�.
- Nyugodj meg, szerelmem, �lvezni fogod… - a f�rfi cs�kokkal halmozta el a l�ny nyak�t �s v�llait. – T�l r�g �ta v�rok erre…
Kagome �sszerezzent. 16 �ves volt, a korm�nyz� pedig 26… t�l r�g? Perverz! Minden egyes �rint�sn�l megremegett.
- Nyugodj meg �s csak �lvezd!
M�r a f�rfi hangj�t�l is �melyg�s fogta el. Naraku kezeivel igyekezett leh�mozni Kagom�r�l a h�l�inget. A l�ny �sszeszor�totta fogait.
„Kami-sama! Tudom, hogy ott vagy! Seg�ts! K�rlek! F�ldreng�s… torn�d�, hurrik�n! B�rmi!”
Hirtelen egy vill�m nagyot villant odakint, az ablak kit�rult, a gyerty�k kialudtak.
- Mi a pokol?! – mordult fel Naraku.
Kagome r�m�lten felsikoltott, amikor egy nemr�g meg�lt jagu�r teteme rep�lt be a szob�ba a nyitott ablakon kereszt�l. Naraku m�g mindig Kagome f�l�l b�mult az �llatra. Egy �rny�k rajzol�dott ki a f�ld�n, majd egy �jabb vill�mcsap�s ism�t megvil�g�totta a helyis�get. Kagome sz�ve a tork�ban dobogott.
- Mit csin�lsz?! – morogta az ismer�s alak.
K�nnyek csordultak v�gig Kagome arc�n. Miel�tt feleszm�lt volna, az alak a f�ldre tasz�totta Narakut, �s a korm�nyz�nak vetette mag�t.
- Te volt�l… Te volt�l!! – ki�ltotta.
- InuYasha? – suttogta hitetlenkedve Kagome.
A f�rfi szeme sark�b�l a l�nyra pillantott, majd figyelm�t ism�t Narakunak szentelte.
- Te volt�l! Lel�tted Kikyout… azut�n engem is…
- H�t eml�kszel r�? – nevetett Naraku.
- B�r elfelejthetn�m!
T�l s�t�t volt ahhoz, hogy Kagome tiszt�n kivehesse az im�nt beront� alakot, de minden egyes vill�ml�sn�l fut� pillant�st vethetett r�.
„Ez vajon InuYasha szelleme?” – gondolta.
A „jelen�s” felemelte kez�t; karmai �lesebbeknek t�ntek, mint �ltal�ban.
- InuYasha – s�hajtott Naraku -, mi�rt �llsz mindig a szerelmem �tj�ba?
- Mit akarsz ezzel? – vigyorgott InuYasha.
- Valaha �n is ember voltam – mosolygott �nel�g�lten a korm�nyz�.
- Valaha? – d�bbent meg Kagome.
- Mi ketten nem is vagyunk olyan k�l�nb�z�ek, InuYasha.
„Ez t�nyleg InuYasha? – Kagome sz�ve m�g hevesebben vert. – Vagy csak egy bossz��ll� l�lek?”
- Mi a fen�r�l besz�lsz? Egy�ltal�n nem hasonl�tok r�d!
- �n is hanyou vagyok!
- Nani?! – csattant fel InuYasha �s Kagome.
- Valaha ember voltam �s Onigumonak neveztek. S�lyosan megs�r�ltem, de a nagylelk� Kikyou megmentett. Beleszerettem, de le voltam b�nulva, ez�rt t�bb ezer youkainak adtam �t a testemet, �s l�trej�tt Naraku.
A k�t fiatal m�g mindig zavart volt. InuYasha karmait Naraku v�ll�ba m�lyesztette.
- Akkor mi�rt �lted meg Kikyout?
- Mert hozz�d tartozott, feles�g�l vetted volna. L�ttam, ahogy fel�d fut azon az �jszak�n, ez�rt meg�ltem, �s azt hittem t�ged is. �jb�l megpr�b�ltam v�gezni veled, de m�g mindig �letben vagy.
- InuYasha? – suttogta k�nnyezve Kagome. – Akkor ez nem csak �lom?
�r�mmel vetette volna mag�t a hanyou karjaiba, de azzal mindkett�j�k �let�t kock�ra tette volna. InuYasha hallotta a l�nyt, �s m�r �pp v�laszolt volna neki, de k�nytelen volt ism�t Narakura figyelni.
- Mi�rt akarod ennyire Kagom�t?
- InuYasha, te beleszerett�l. Ak�rcsak �n…
- Mit tudsz te a szerelemr�l te… - esz�be jutott, hogy Kagome is a szob�ban van – te idi�ta! Te csak a v�gyat ismered! De van m�g egy k�rd�sem… mire j� ez az �j t�rv�ny? Mi a c�lod vele?
- Hatalom.
- �s a b�ty�m? � mit sz�l hozz�?
- Megegyezt�nk, hogy ha seg�t elkapni t�ged, megk�m�lem az �let�t. Azonk�v�l hamarosan fia sz�letik.
InuYasha von�sai egy percre ell�gyultak. Nagyb�csi lesz? De ut�na ism�t felemelte kez�t.
- Eddig tartott az �leted! Most v�ged van, Naraku!
- Ti�d az els�bbs�g!
Naraku valahogy kicsusszant a hanyou szor�t�s�b�l �s �gyra �llt. InuYasha morogva nekiugrott, de a korm�nyz� f�lrevet�d�tt az �tj�b�l. Kagome �sszekuporodva figyelte a k�t f�rfi �lethal�l harc�t. K�nyvek potyogtak a polcokr�l, dr�ga szobrok t�rtek darabokra. �m ekkor valami v�ratlan t�rt�nt. Naraku hatalmas, cs�pos sz�rnyeteg alakj�t �lt�tte mag�ra, karjai elv�konyodtak �s megny�ltak.
„Ehhez akartak f�rjhez adni?!” – h�borodott fel Kagome.
R�m�lten figyelte, ahogy Naraku egyre vadabbul �s vadabbul t�madta InuYash�t.
- Sankon Tetsusou (Vasrombol� l�lekrabl�)! - a hanyou sem volt rest, viszonozta a korm�nyz�-sz�rnyeteg rohamait.
V�g�l neh�z �s kimer�t� csata ut�n, InuYasha karmait Naraku mellkas�ba m�lyesztette, �s kit�pte a bent dobog� sz�vet. A korm�nyz� cs�pjai semmiv� lettek, a f�rfi a f�ldre rogyott.
- Nem lehet…! – ny�gte, majd �veges tekintettel meredt a semmibe. Meghalt – v�gleg.
InuYasha a holttestre n�zett, �s levette az egyik falon l�g� pusk�t. A hanyou els�t�tte a fegyvert, majd a sikoltoz� Kagome kez�be nyomta. M�lyen a l�ny szemeibe n�zett, ut�na kivetette mag�t az ablakon. Kagome m�r �pp azon volt, hogy ut�namenjen, mikor csel�dek �s komornyikok �z�nl�ttek a szob�ba. N�m�n meredtek az el�j�k t�rul� l�tv�nyra. Naraku a f�ld�n fek�dt, mellkas�t �les karmok t�pt�k fel. Kagome kez�ben musk�t�t szorongatott, nem messze t�le pedig egy leter�tett jagu�r hevert. A l�nynak ekkor esz�be jutott, mit is k�ne mondania.
- Ez az �llat beugrott az ablakon, �s meg�lte �t! Amikor fel�m indult, megfogtam a pusk�t �s lel�ttem! – az emberek elhitt�k a t�rt�netet, de Kagome nem �llta meg, hogy meg ne k�rdezze – Halottak valami… m�st is?
- Mit? – mosolyogtak el az alkalmazottak.
- Tudjuk, hogy k�nyszerb�l ment hozz� Lord Narakuhoz – felelte az egyik �regebb komornyik.
Kagome is elmosolyodott �s felnevetett. A fellegekben j�rt. InuYasha �letben volt – b�r err�l senki sem tudott – �s Naraku halott. Miut�n m�r mindenki elment, felkelt az �gy�b�l �s levette a gy�r�j�t. Teljes er�b�l Naraku holttest�nek haj�totta az arany karik�t.
- Vedd �gy, hogy elv�ltunk, �tkozott!

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

Miroku k�zvetlen�l a haj�ra vitte InuYash�t, a hanyou akarata ellen�re.
- Menj �s fek�dj le! – gy�zk�dte bar�tj�t Miroku. – Visszahozom Kagom�t. Pihenned kell!
- Nem kell pihennem! Kagom�ra van sz�ks�gem!
- InuYasha, egy nap a makacss�god v�gez veled! – r�zta meg a fej�t az els� tiszt. – M�r tanulnod kellett volna az eddigiekb�l! Pihenj le, �n pedig majd visszahozom �t.
- Keh! – m�rgel�d�tt a hanyou.
Miroku elmosolyodott.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

Kagome f�lt, hogy tal�n bele�r�l a t�rt�ntekbe. Addig nem nyugodhatott, am�g nem l�tja �t �jra, �s nem �lelheti �t. Az �j leple alatt az �b�lbe futott, azt rem�lve, hogy ott leli Mirokut. Nagy �r�m�re nem is t�vedett.
- Kagome-sama! Siess! – Miroku nem vesz�d�tt azzal, hogy a partra h�zza a cs�nakot. Kagome m�g mindig h�l�ing�ben l�pett a der�kig �r� v�zbe. Miroku felseg�tette a cs�nakba, de keze k�zben a l�ny fenek�re t�vedt. A pofon nem v�ratott sok�ig mag�ra.
- Miroku! Gondolj Sangora!
- Bocsi, a szok�s hatalma – d�rzs�lgette �ll�t a kal�z.
Miroku megragadta az evez�ket, de �szrevette Kagome szorong� arckifejez�s�t.
- Kagome-sama? J�l vagy?
- Hogyan? – k�rdezte a l�ny.
- Nos, ez egy hossz� t�rt�net… - mosolyodott el a kal�z.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

* Visszaeml�kez�s *

Miroku v�gre meg�rkezett az er�dh�z. A falak m�g�tt t�zrak�s izzott.
- Gyer�nk, InuYasha! Jobban teszed, ha �letben vagy, k�l�nben meghalok csak az�rt, hogy ism�t v�gezhessek veled!
Kit�rta a kapukat, de f�lelme beigazol�dott. Mindenfel� �r�k v�res testei hevertek, n�h�nyuk m�g elkeseredett harcot v�vott. InuYasha kegyetlen�l m�sz�rolta a katon�kat, mellkas�t h�t l�tt seb bor�totta. Ism�t youkai-j� v�lt.
- �, a sz*rba! – gondolta Miroku. Tudta, hogy nem szabad sz�lir�nyba �llnia, valamint �szrevetetnie mag�t. K�r�ln�zett, a fegyverszoba ut�n kutatva. A fal mellett �ll� �rhelyek m�g�tt settenkedett, mikor egy f�rfi felh�rd�lt. InuYasha egy �jabb emberi �letet oltott ki… A hanyou haragosan morgott �s ugatott, ak�rcsak egy veszett kutya.
„Ugat? – futott �t az els� tiszt agy�n. – Sosem hallottam m�g ugatni!”
V�gre oda�rt az egyik f��p�lethez �s bel�pett.
- Yatta! – ki�ltott fel halkan. Megtal�lta a keresett szob�t, �s pont el�tte volt a Tetsusaiga. M�r �ppen megragadta volna, mikor el�tte termett InuYasha.
- A francba! – bukott ki Mirokub�l.
InuYasha arc�n vad, �nel�g�lt mosoly �lt.
- M�sz valahov�? – morogta a hanyou.
Miroku megr�m�lt. M�g sosem �llt szemt�l szemben a d�moni InuYash�val a Tetsusaiga n�lk�l.
- InuYasha, �n vagyok! Miroku! A legjobb bar�tod!
Tudta, hogy InuYasha nem ismer r�, de meg kellett pr�b�lnia. Ha valahogy meg tudn� �t ker�lni!
- Mit keresel? – k�rdezte fenyeget�en a hanyou.
Miroku felm�szott az egyik �rhelyre, tudva, hogy a d�mon k�veti �t. Miut�n InuYasha is fel�rt, az els� tiszt levetette mag�t �s megragadta a Tetsusaig�t. A hanyou megpr�b�lta elkapni Mirokut, de a kard hat�stalan�totta a t�mad�st, �s a falnak rep�tette a d�mont. Miroku kifutott az udvarra. InuYasha megr�zta fej�t �s �ld�z�be vette bar�tj�t. Miroku az udvar k�zep�n �llt. InuYasha fenyeget�en felkacagott �s egyre k�zelebb ment.
- M�gis mire v�rsz, te korcs? – ki�ltotta Miroku. – GYERE �S KAPJ EL!
InuYasha felugatott �s morogva r�rontott �ldozat�ra. Miroku feltartotta a Tetsusaig�t. A d�mon megragadta a kardot. InuYasha lassan visszaalakult hanyouv�, majd a f�ldre roskadt.
- InuYasha! – futott hozz� a bar�tja. – Minden rendben?
- Hol van Kagome? – zih�lta a hanyou.
- Nem tudom.
- Mi a fene van rajtad? – nevetett fel InuYasha.
- H�, csak az�rt vettem fel, hogy mentsem az irh�dat!
- Akkor keress�k meg Kagom�t �s t�nj�nk el innen! – �llt fel lassan a hanyou.
- Hogy tal�ljuk meg?
- R�szben kutyad�mon vagyok, megtal�lom.
- Ki fogod szimatolni? – nevetett Miroku.
- Fogd be! – kup�n v�gta bar�tj�t. – Menj�nk!
- Nekem is hi�nyozt�l! – d�rzs�lte fej�t az els� tiszt. – Shimatta…

* Visszaeml�kez�s v�ge *

- Teh�t InuYasha t�nyleg �l? – b�mult Mirokura Kagome.
- Igen, de alig – s�hajtott a kal�z. – Legal�bb egy h�tig �gyban kell maradnia.
- Egy h�tig! Jaj, ne!
- Kagome-sama, � nem olyan, mint te vagy �n. Higgy nekem!
Egyre k�zeledtek a haj�hoz. V�g�l Samuel �s Paul felseg�tette �t a fed�lzetre.
- J� t�ged �jra l�tni! – mosolygott Samuel. Megjelent Shippou �s Kagome karjaiba vetette mag�t.
- Kagome! – �rvendezett a kis r�ka. – Azt hittem, soha t�bb� nem l�tlak!
Sango is el�ker�lt �s boldogan �lelte mag�hoz bar�tn�j�t. Ekkor valaki megsz�lalt m�g�tt�k.
- Kagome…
Kagome szemei t�gra ny�ltak �s megfordult. InuYasha ott �llt a fed�lzeten, b�r kiss� bizonytalanul. A l�ny p�r pillanatig n�m�n meredt r�, majd futva indult a hanyou fel�.
- INUYASHA!!!! – ki�ltotta.
Zokogva borult InuYasha karjaiba. A hanyou felsziszegett, mikor a l�ny hozz�simult sebes�lt mellkas�hoz, de szorosan tartotta �t. Kagome s�s k�nnyei �gett�k sebeit. Nem t�r�dve a f�jdalommal felkapta a l�nyt, �s az �gyukhoz vitte. Megpr�b�lta lefejteni mag�r�l az �lel� karokat, hogy az �gy m�sik oldal�ra menjen, de Kagom�nak esze �g�ban sem volt elengedni a fi�t.
- Azt hittem, meghalt�l! Halott volt�l! De m�gis �lsz! �n… �n…
InuYasha �l�be vonta a l�nyt, �s v�gigsim�tott az oly r�gen �rintett arcon.
- Azt hittem, sosem l�tlak viszont! – folytatta Kagome. - Sosem �rinthetlek meg �jra… �n… - feln�zett a hanyoura. – Azt mondt�k, meghalt�l! Hogy j�tszottad ki azt az orvost?
- Ha egy h�rhedt kal�z vagy – mosolygott a kapit�ny -, tudnod kell �gy j�tszani, mint egy oposszum. N�h�ny szerzetes tan�tott meg r�. – Mellkas�hoz �lelte a l�nyt, de m�g mindig nem �rdekelte a r� t�r� f�jdalom. – Sajn�lom, hogy agg�dnod kellett miattam. Megbocs�tasz? – a l�ny n�m�n b�lintott. – Szeretn�k tudni valamit… Komolyan gondoltad, amit mondt�l?
Kagome szemei elkerekedtek �s kiss� t�volabb h�z�dott a hanyout�l, hogy a szem�be n�zhessen, majd mosolyogva b�lintott.
- Mondd ki… - sim�tott v�gig a l�ny arc�n InuYasha. – Csak szeretn�m �jra hallani… k�rlek…
- Szeretlek.
InuYasha �rezte, hogy el�nti a melegs�g �s boldogs�g.
- Veled akarok maradni… - folytatta Kagome. – �r�kk�…
A hanyou sz�ve szinte kiugrott mellkas�b�l. Arc�n sz�les mosoly ter�lt el, ahogy ujjaival v�gigsim�tott a l�ny ajkain.
- �n is szeretlek… Kagom…
�m befejezni m�r nem tudta, mert Kagome hevesen megcs�kolta.
„�lvezni fogok minden pillanatot, �rint�st �s percet, amit veled t�lthetek – gondolta a l�ny. - �r�kk�!”