2. fejezet

Ismeretlen ismeros�k, ismert ismeretlenek

A kast�ly egy erdo k�zep�n �llt. �don falain felfedezhetj�k az ido nyomait. A palota k�r�l sohasem s�t�tt a nap. Aki csak tehette, elker�lte ezt a helyet. Mindenki elhagyatottnak gondolhatta a kast�lyt, de az egyik ablakb�l kiszurodo f�ny most r�c�folt erre. A kivil�g�tott szob�ban egy l�ny alakja k�rvonalaz�dott ki. Egy sz�kben �lt �s a s�t�ts�gbe b�mult. Tiszt�n hallotta, ahogy egy f�rfi l�p be a helyis�gbe.
- Tal�n valami baj van? - k�rdezte a f�rfi az �telre n�zve, melyet meg sem �rintettek.
A l�ny m�g mindig a kinti vil�got k�mlelte, mik�zben megosztotta agg�lyait.
- Itt van. �rzem.
A f�rfi a l�ny el� t�rdelt �s f�rk�szni kezdte az arc�t.
- Ki van itt szerelmem? Hiszen csak ketten vagyunk a szob�ban. - k�rdezte a f�rfi, mik�zben kisim�tott egy tincset a l�ny arc�b�l.
- Itt van. �rzem. - ism�telte a l�ny. - Megtal�lta az �tj�r�t.
- Kirol besz�lsz kedvesem? - vonta k�rdore a f�rfi, akinek szemeiben a k�v�ncsis�g egyre nagyobb m�reteket �lt�tt. - Mondj el sz�pen mindent a f�rjednek.
A l�ny elegett tett a k�r�snek.
- K�t h�ttel ezelott megl�togatott a h�gom. Besz�lgett�nk. K�sobb felvetette, hogy j�sol nekem. Ahogy mindig is szokott. De most valami eg�szen furcsa dolgot l�tott a csontokban.
- Na de kedvesem! Emiatt idegeskedsz! Hiszen a h�god nem is �rt az eff�le dolgokhoz. O papno, nem boszork�ny. - nevetett a f�rfi �s megszor�totta a l�ny kezeit.
- Ez most igaz. - mondta a l�ny �s az ablakhoz ment. - Megj�solta.
A f�rfi k�vette a l�nyt, b�r kezdte elvesz�teni a fonalat �s a t�relm�t is.
- El�ruln�d v�gre mit j�solt az a bolond noszem�ly! - k�rlelte most m�r egyre inger�ltebben a f�rfi.
- Egy l�ny. Idegen korok sz�l�tte. Hatalmas erovel rendelkezik. Elveszi azt k�t dolgot, ami a legfontosabb az �letemben.
A Szent �kk�vet �s InuYash�t. - mondta keseruen a l�ny �s a padl�ra rogyott. - Itt van. Idegen aur�t �szleltem a minap. Nem akartam elhinni. A h�gom j�slata val�ra v�lt.
- �n meg azt nem akarom elhinni, hogy m�g mindig �rdekel az a korcs! Engem v�lasztott�l! Hozz�m tartozol! Nem k�nyszer�tettelek, a te d�nt�sed volt! - �v�lt�tte a f�rfi.
- Tudod nagyon j�l, hogy mi�rt tettem! - kiab�lta a l�ny. - Akkor mi�rt vagy d�h�s?
(- Az�rt, mert �n szeretlek. Szeretlek?) - R�d nem vagyok m�rges, tal�n ink�bb magamra. Ebben sajnos ugyanolyan hib�s vagyok, mint az a kutyaivad�k. Mindketten hagytuk, hogy az ujjad k�r� csavarj minket. Egyre ink�bb azt hiszem, hogy o j�rt jobban.
- Ez a h�zass�g egy k�z�s megegyez�sen alapul. Eml�kszel? Neked kir�lyno kellett, nekem �r�k fiatals�g, amit csak �gy �rek el, ha egy tiszta szellem feles�ge vagyok. �s egy c�l: A Szent �kko. Neked, hogy nagyhatalm� uralkod� legy�l, nekem, hogy InuYasha �r�kk� szeressen. R�mlik?
A f�rfi kelletlen�l b�lintott, majd �rd�gi kifejez�s �lt ki az arc�ra, amitol a l�ny is megijedt.
- �j szab�lyok l�pnek �letbe ebben a h�zban. Ezent�l egyetlen l�togat�d sem lehet, bele�rtve a h�godat is...
- Ezt nem te... - kezdte a l�ny, de hatalmas pofon csattant, mire o elter�lt a f�ld�n. R�m�lten n�zett a f�rfira.
- M�g nem fejeztem be! Ne feledd, b�rmelyik pillanatban meg�lhetlek! - �v�lt�tte a f�rfi. - Nem hagyhatod el a kast�lyt egyetlen napra sem, csup�n a kertbe mehetsz ki! Most pedig fek�dj le, azonnal!
A l�ny m�g mindig sajg� arc�t tapogatva indult az �gya fel�, ahol gyorsan mag�ra h�zta a takar�t. A f�rfi k�vette, majd megsimogatta a piros foltot, ahov� �t�se c�lba tal�lt.
- Sajn�lom. Tudod, hogy ha inger�lt vagyok, elj�r a kezem. De ez t�bb� nem fog elofordulni.
Azzal egy cs�kot nyomott a l�ny homlok�ra.
- Aludj j�l Kikyou.
Kikyou b�lintott �s becsukta a szem�t. A f�rfi kiment a szob�b�l. L�pteit m�g p�r perc m�lva is hallotta. Tudta, hogy k�rbe- k�rbe j�rk�lt. Gondolkodik. Teh�t o most l�p�selonybe ker�lhet.
( - Naiv f�rfi sz�vek! Milyen k�nnyen befoly�solhat�k! Mindegy. Nekem ez csak elony�mre v�lik. Amint megszereztem a Szent �kk�vet, visszah�d�tom InuYash�t, a dr�ga f�rjemet pedig elint�zem egy �letre.)
- Addig legy�l uralkod�, am�g megteheted, dr�ga Koug�m!

InuYasha a t�parton �ld�g�lt �s a v�zben l�vo Sangot figyelte, aki megpr�b�lt elkapni egy igen gyorsnak bizonyul� halat.
- Mi lenne, ha seg�ten�l? - k�rdezte a l�ny, b�r szavai egy�ltal�n nem voltak szigor�ak, ink�bb kedvesek.
- �n nem vagyok �hes. - mondta, azzal hanyatt v�gta mag�t a f�v�n.
Sango kim�szott a partra �s a f�lszellem mell� �lt.
- Most is r� gondolsz, ugye? - �rdeklod�tt a l�ny, b�r tudta a v�laszt, el�g volt r�n�znie Inuyasha arc�ra.
A f�lszellem k�mlelni kezdte az eget.
- Sango? Szerinted hi�nyzom neki? - k�rdezte InuYasha a l�nyt, aki ugyancsak meglepod�tt.
- Ezt sajnos nem tudom megmondani. De �n �gy gondolom, nem v�letlen, hogy o ide ker�lt. �s az sem, hogy tal�lkozott veled.
- Teh�t ez az a sors dolog? - k�rdezte a f�lszellem �rdeklodve.
Sango mosolya megnyugtatta.
- Igen. Azt hiszem az �let vele akarja k�rp�tolni Ki...
- Ki nem mondd ezt a nevet! - komorodott el a f�lszellem, Sango pedig a sz�ja el� kapta a kez�t.
- Gyere, ink�bb menj�nk haza. Ma �vatosnak kell lenned. - fogta meg a f�lszellem kez�t a l�ny, aki vonakodva eleget tett a k�r�snek.

- Teh�t ez a k�z�pkor. Ha valaki azt mondja nekem, hogy egyszer �n is ide ker�l�k, esk�sz�m, hogy h�ly�nek n�zem. - nevetett Miroku, mik�zben felkapta Kagom�t �s megp�rgette a levegoben.
- Tegy�l le! - ki�ltotta Kagome, a fi� pedig eleget tett a k�r�snek.
- Azt hiszem, arra indultam. - mutatott egy kis �sv�ny ir�ny�ba a l�ny. - De nem biztos. Ez nem lehet igaz. Pedig csak n�gy �r�ja j�ttem el. - bosszankodott. - K�nnyebb lenne, ha itt lenne InuYasha.
- Nyugalom. �n voltam cserk�sz. - jelentette ki Miroku peckesen.
- �s ez nek�nk mi�rt j�? - k�rdezte Kagome �s pr�b�lta nem elnevetni mag�t.
- Majd megl�tod. Tudok t�j�koz�dni az �gt�jak szerint, t�zet rakni...
- Ezeket InuYasha is tudja. - jelentette ki a l�ny, �szre sem v�ve, hogy m�r megint r�la besz�l.
- O az a f�lszellem, akivel itt tal�lkozt�l? - k�rdezte Miroku, mik�zben egy �szakon fekvo kisebb facsoportot k�mlelt.
- Igen. - jelentette ki Kagome. - Egy osember modora veszett el benne. Rendk�v�l tapintatlan �s perverz. Egyszeruen kib�rhatatlan...
A k�vetkezo mondatok hallat�n azonban Miroku megfordult �s �rtetlen�l n�zett a l�nyra, akinek arc�r�l eltunt a d�h, hely�t pedig t�volba r�vedo �br�zat vette �t.
- Annyira aranyosak a f�lei �s fantasztikusak a kezei �s... - tekintete itt tal�lkozott Miroku�val. Ekkor r��bredt arra, hogy miket is mondott. Igyekezett kih�tr�lni belole, de nem sok sikerrel.
- Akarom mondani arrog�ns bunk�.
- Szerintem te szerelmes vagy ebbe a f�lszellembe. - mosolyodott el a fi�.

A faajt� hatalmas nyikorg�ssal kit�rult �s egy �regasszony l�pett be az �ri�si terembe. Az egyik or illedelmesen k�sz�nt, majd megk�rte, hogy k�vesse. Az asszony eleget tett a k�r�snek. Az emelet helyett azonban az alagsort vett�k c�lba. Az alattval� megkocogtatta a bej�ratk�nt funkcion�l� vasdarabot a l�pcso alj�n, mire az d�r�gve gurult oldalra, utat engedve a k�t l�togat�nak. A helyis�g nyirkos volt �s bar�ts�gtalan, pedig f�kly�k sokas�ga lepte el a falakat. A szoba v�g�ben k�t sz�k �s egy asztal �llt.
- Isten hozott Kaede! Ker�lj beljebb! Gyere, foglalj helyet! - mutatott az �loalkalmatoss�gokra egy f�rfi, aki a hom�lyb�l l�pett elo. - Ti mehettek! - mutatott az egyik sarokban �ll� orre, mire az alattval� a m�sikkal egy�tt t�vozott.
- Kouga! Mit akarsz tolem? �s hol van a nov�rem? - k�rdezte gyanakv�an Kaede.
- Kikyou nagyon j�l van. K�sz�ni sz�pen! De most �n akartam besz�lni veled. �lj le! - mondta Kouga.
Miut�n mindketten k�nyelembe helyezt�k magukat, Kouga fel akarta tenni a k�rd�seit, de az any� v�dl� tekintet�t l�tva, elvetette ezeket.
- Mit b�mulsz?
- Igazs�gtalanul kapta a nov�rem azt a pofont. - jelentette ki kem�nyen Kaede, aki Kouga csod�lkoz� arca l�tt�n elmosolyodott. - Mi van? Meglepodt�l.
- Ezt meg honnan tudod? - k�rdezte a f�rfi d�htol remego hangon, mert egyre ink�bb kezdett hinni az any� k�pess�geiben.
- Nem olyan �rd�ngoss�g. Egy bagoly l�b�t kell megfozni k�t b�ka l�p�ben �s...
- Nem ezt k�rdeztem! - �v�lt�tte Kouga. - Hogy lehet az, hogy a j�vobe l�tsz! Mi�rt nem mondtad eddig?
- Mert nem k�rdezted. - v�laszolta higgadtan Kaede.
Kouga kezdte elvesz�teni a t�relm�t, ujjaival idegesen dobolt az asztalon.
- Te sz�rakozol velem? A nov�red �lete a kezemben van. - jelentette ki Kouga
- �n ne tudn�m? - nevetett az any�. - Tiszt�ban vagyok vele.
- Lenne egy k�r�sem. - vette �t a sz�t a f�rfi.
- Gondoltam. J�soljak neked, ugye? - mosolyodott el ny�jasan Kaede �s elovette a csontokat, amik eddig a mellette hevero piros kendoben voltak. - Mit k�v�nsz? Mit mondjak?
- Meg akarom ismerni a j�vomet. Tudni akarom, mi v�r r�m. B�rmi legyen is az. - v�laszolta Kouga.
Kaede b�lintott �s megkezdte a ritu�l�t.

Amint a lenyugv� nap utols� sugarai is elhagyt�k a horizontot, s�t�ts�g borult a t�jra. InuYasha ugyancsak v�ltoz�sokon ment kereszt�l, miut�n a hold ker�lt elot�rbe. Ez�st sz�nu haja most feket�ben j�tszott, kutyaf�lei eltuntek, helyett�k emberi hall�szervek kandik�ltak ki a s�t�t hajzuhatag al�l.
- Parancsolj. J� �tv�gyat! - tette le el� a vacsor�t Sango, majd csatlakozott a fi�hoz.
- K�sz�n�m. - mondta InuYasha, azzal falatozni kezdett.
B�r a f�lszellem mindig azt hangoztatta, hogy ut�lja a haland� testet, Sango igaz�n �r�lt annak, amikor InuYasha elvesz�tette szellemi k�pess�geit, �s egyszeru ember lett. Ilyenkor �gy viselkedett, mint akit kicser�ltek. Kedves �s udvarias volt.
- Mondd InuYasha! Ha megtal�ln�d a Szent �kk�vet, �pp akkor, amikor haland� vagy, mit k�v�nn�l? - k�rdezte a l�ny, de ker�lte a fi� pillant�s�t.
InuYasha meglepodve n�zett r�.
- Term�szetesen azt, amit f�lszellemk�nt: hogy eg�szen szellemm� v�ljak. - mondta a fi�.
Sango fel�llt �s InuYasha �l�be �lt. M�lyen a szem�be n�zett, melyek nem hazudtak.( -Val�ban ez a c�lja).
- �n komolyan gondoltam azt a dolgot, amit d�lut�n mondtam. Neked nem a Szent �kko kell. Neked Kagom�ra van sz�ks�ged. Eml�kszel, amikor itt eb�delt velem. Majd megszakadt a sz�ve, mikor k�z�ltem, te vagy a bar�tom. H�t nem �rted? Benne ugyanaz j�tsz�dott le, mint benned. - azzal v�gigsim�tott a fi� haj�n. - Ne engedd el magad mellett a boldogs�got.
- Nem is tudn�m, mit csin�ln�k n�lk�led. - mondta InuYasha �s mag�hoz �lelte a l�nyt, aki hasonl� m�don cselekedett.
- Hallgass r�m. - mondta Sango, mik�zben kibontakozott az �lel�sbol �s a fi� arc�t k�mlelte. - Ne engedd el! Ot ne! Szeretn�m, ha boldog lenn�l!
InuYasha h�l�san n�zett a l�nyra, aki cs�kot nyomott a fi� homlok�ra �s elmosolyodott. A fi� tudta, hogy mi�rt ilyen kedves vele a Sango. Amikor emberr� v�ltozott, az �jszak�kat rendszerint nem besz�lget�ssel t�lt�tt�k. Sohasem mentek igaz�n messzire, de reggel mindig el�gedetten �bredtek. B�r ezt InuYasha j�l titkolta, Sango m�gis kitunoen �rtelmezte a jeleket. A l�ny most is valami hasonl�ra v�gyott.
- Alig v�rtam ezt az est�t. Olyan egyed�l vagyok. Most m�r t�ged is el foglak vesz�teni. Nem marad senkim. - suttogta a l�ny, mik�zben kioldotta a fi� kimon�j�t.
- Az elobb v�zoltad fel a j�vomet. Hogy Kagome mellett van a helyem. - mondta InuYasha, mik�zben igyekezett �rr� lenni mag�n, hiszen a l�ny kezei m�r a nadr�gj�ban kutattak. Hirtelen megfogta Sangot, aki megd�bbenve n�zett r�. - �s �n is �gy gondolom. - mondta a f�lszellem, m�lyen a l�ny szem�be n�zve.
- Att�l m�g tarthatunk egy utols�, k�z�s est�t. - h�zelgett Sango, mivel �rezte, hogy veszt�sre �ll.
- M�r nem. - mondta Inuyasha. Eltolta mag�t�l a l�nyt, azzal felkelt a sz�krol �s nagyot �s�tott.
- K�rdezhetek valamit?
Sango a fi�t k�mlelte, aki �pp fekhelyet k�sz�tett.
- Persze. - v�laszolta InuYasha, de nem n�zett a l�nyra.
- Sokat besz�lgettetek Kagom�val?
- Nem nagyon. - mondta a fi�, aki idok�zben leheveredett az �gynak nevezett gy�k�nyszonyegre.
- M�gis mirol t�rsalogtatok? - �rdeklod�tt tov�bb Sango.
- Errol a vil�gr�l, r�la, r�lam... - sorolta InuYasha.
- �s amikor majdnem lefek�dtetek? - k�rdezte a l�ny, aki szint�n elfoglalta saj�t alv�hely�t.
- Nem voltunk besz�des kedv�nkben. - mosolyodott el a f�lszellem, hiszen fel�tl�ttek benne annak a reggelnek a var�zslatos eml�kk�pei.
- Teh�t azt sem mes�lted el, hogy k�z�tt�nk testi kapcsolat van. Hogy amikor lemegy a nap az �jhold elso �jszak�j�n, akkor mi t�ll�pj�k a bar�ts�g korl�tait. Pedig nem is szeretj�k a m�sikat. �gy. Puszt�n szex. - v�zolta a helyzetet Sango, mik�zben InuYasha reakci�j�t leste.
- Volt. Csak volt. �s Kagom�nak errol nem kell tudnia. H�l�s lenn�k. - mondta InuYasha, majd a fal fel� fordult, mag�ra hagyva Sangot a gondolataival.

- A d�li tartom�nyok ura leszel. Nagy csat�ban ugyan, de te fogsz fel�lkerekedni az ellens�gen.
Kaede a csontokat piszk�lta, melyek Kouga tenyer�ben hevertek, k�l�nb�zo alakokat kirajzolva. A f�rfi egyszerre v�rta is, meg nem is az eredm�nyt. Kaede �sszeh�zta a szem�ld�k�t �s �rdekesen h�mm�g�tt.
- Mi van? - k�rdezte idegesen Kouga.
- �gy l�tszik a tov�bbi k�pek nem valami bar�ts�gosak. Igen, igen. - n�zegette tov�bb az �br�kat Kaede.
- Az igazat akarom hallani. - mondta Kouga, akinek kezeiben a remeg�s lett urr� az izgalomt�l. Ez nem ker�lte el az any� figyelm�t sem.
- F�lsz? - k�rdezte mosolyogva. - Van is r� okod.
- Hallani akarom. - jelentette ki Kouga �s igyekezett meg�ll�tani zsibbadni kezdo v�gtagj�t.
- A Szent �kko. Azt keresed. Kikyout�l v�rsz seg�ts�get. De elore figyelmeztetlek. O a saj�t malm�ra hajtja a vizet. - mondta Kaede, mik�zben tov�bb tologatta a csontokat. - Meg is tal�lja. Elotted. De mielott meg�ln�d, jobb ha k�zl�m. Nem siker�l a terve. Viszont a tied sem.
Kouga arc�t eltorz�totta a d�h, de uralkodott mag�n. Meg akarta tudni a teljes igazs�got.
- �sszet�rik a sz�ved. Egy l�nyt l�tok. De nem a nov�remet. Ez a l�ny fog meg�lni. Nem saj�tkezuleg. Te �ldozod fel magad miatta. - jelentette ki Kaede mindezt olyan nyugalommal, mintha csak azt mondan�, hogy holnap esni fog.
- Mi lesz Kikyouval? - k�rdezte Kouga.
- A nov�rem. Igen. O is megkapja m�lt� b�ntet�s�t, ne izgulj! - komorodott el Kaede.
Kouga a f�ldre dobta a csontokat,majd ut�na az any�t is.
- Szeret o engem? - �v�lt�tte Kouga, mialatt megragadta Kaede kimon�j�t.
- Nem. De te sem. Nem annyira, amennyire kellene. - mondta az any�, majd a f�jdalomt�l �jultan esett a f�ldre.
Kouga or�lt temp�ban viharzott fel a kast�lyba. A teremben Kikyou v�rta.
- Mi�rt nem mondta, hogy itt van a ... - hatalmas pofon csattant.
- Te aljas kurva! Nem ebben �llapodtunk meg! - kiab�lta eszeveszetten Kouga �s m�g egyszer �t�tt.
- Mirol besz�lsz? - kiab�lta Kikyou, aki rosszat sejtett.
- Az �kkorol! Magadnak dolgozol? K�v�ncsi vagyok, a holttested k�pes lesz- e magtal�lni! Megn�zz�k? - kiab�lta m�g mindig Kouga, b�r szemeiben m�r eg�szen m�s f�ny csillogott. K�rmei imm�r karmok voltak, szemfogai v�szj�sl�an megny�ltak, hangja elm�ly�lt, besz�d�hez imm�r vony�t�s �s morg�s p�rosult. Kikyoun hal�lf�lelem szaladt v�gig. Tudta, hogy Kouga farkasszellem, de �talakulva m�g sosem l�tta. Odacs�szott a szellem l�baihoz.
- Kegyelmezz nekem! Esk�sz�m, hogy semmilyen h�ts� sz�nd�kom nincs! Tudod j�l! - k�ny�rg�tt Kikyou a farkasnak, hiszen tudta: �gyesnek kell lennie. Az �lete a t�t.
- Szeretem, amikor h�zelegsz. - morogta a farkas, majd megragadta a l�nyt a haj�n�l fogva �s felh�zta. M�lyen a szem�be n�zett.
- M�g egy ilyen stikli, �s �tj�r�t nyitok neked a m�svil�gra. - mosolyodott el Kouga �s beleharapott Kikyou f�l�be, melybol elindult a v�r. A l�ny felord�tott.
- Mit kell mondani ilyenkor? - k�rdezte a szellem, de nem engedte el Kikyout.
- Bocs�nat! Bocs�nat! - ki�ltotta a l�ny, akinek m�r k�nnyek sz�ktek a szem�be a f�jdalomt�l.
Kouga kivette fogait a l�ny f�l�bol, a f�ldre tasz�totta �s t�vozott. Kikyou f�j� seb�re tapasztotta kezeit �s s�rni kezdett. Elosz�r �let�ben f�lt. A hal�lt�l. Az �r�k fiatals�g rem�nye egy pillanatig k�ts�gess� v�lt. �s InuYasha is. ( - Honnan tudta meg, hogy mi a c�lom?) - k�rdezte �nmag�t�l, majd lassan derengeni kezdett neki f�rj�vel kirobbant vit�juk eleje.
- Kaede! - ki�ltotta a m�regtol eltorzult arcon a l�ny. - �gy l�tszik hamarabb tal�lkozunk, mint gondoltam. A te hib�d. �n m�g v�rtam volna. - suttogta eszelos hangon a Kikyou, majd �rd�gi vigyorra h�zta a sz�j�t.

F�j, de...

Kagome egy kid�nt�tt fa t�rzs�n �ld�g�lt �s a tegnap t�rt�ntek j�rtak a fej�ben. B�rmire gondolt, elobb-ut�bb InuYasha alakja k�rvonalaz�dott ki belole. Ott vannak a t�parton �s �lvezik egym�s t�rsas�g�t. Egyre ink�bb arra a k�vetkeztet�sre jutott, hogy saj�t mag�t sem ismeri. O, aki annyira v�logat�s fi�k ter�n. ( - Nem hiszem el. Nekem t�nyleg ez lenne meg�rva?) �szre sem vette, hogy valaki idok�zben le�lt mell�.
- Csak nem r�m gondolsz? - suttogta a j�vev�ny, mire Kagome �gy �sszerettent, hogy majdnem h�tra esett, de egy eros k�z megtartotta. - Vigy�zz! M�g �sszet�r�d magad! - nevetett.
Kagome feln�zett �s ismeros szemp�r n�zett r�.
- InuYasha. Te mit keresel itt? - k�rdezet Kagome, aki elfeledkezve mag�r�l, m�g mindig a fi�t b�multa.
- �r�l�k, hogy m�r nem haragszol r�m. Legal�bbis a tekinteted errol �rulkodik. - mosolygott a f�lszellem, majd k�zelebb hajolt a l�nyhoz. - Hi�nyozt�l. - suttogta. Kagome beleborzongott. Neki is hi�nyzott InuYasha, de ezt nem vallhatta be. M�g nem.
- Tudod - folytatta InuYasha - ami�ta elment�l csak r�d gondolok. �s arra a reggelre ott a t�parton...
- Fejezd be. - sz�lalt meg Kagome. - Nem akarom hallani. Ki tudja, mikor mondasz igazat.
- M�r megint itt tartunk? - fakadt ki a f�lszellem.
- Igen. Ha azt akarod, hogy b�zzak benned, el kell mondanod mindent, hogy k�sobb ne �rjen ehhez hasonl� meglepet�s.
InuYasha megtorpant. A tegnap est�re gondolt, amikor Sangoval besz�lgettek. O azt mondta, Kagome a l�nyeg. Ha azonban elmondja, hogy Sangoval olykor t�nyleg t�bbek voltak, mint bar�tok, akkor a l�ny tal�n elmegy �s soha nem j�n vissza. Ugyanakkor az oszintes�g lenne a helyes l�p�s. ( - Mit tegyek? )
- InuYasha. El akarsz nekem mondani m�g valamit? - k�rdezte Kagome oszinte �rdeklod�ssel.
- Egyetlen dolgot nem eml�tettem ... ( - Gyer�nk, b�tor vagy! Csak k�t mondat! Sangoval szeretok voltunk. M�r v�ge, mert szeretlek). - b�ztatta mag�t a f�lszellem. - Azt, hogy... ( - Gyerekk�nt sz�gyelltem az any�m, hogy Sangoval szeretok voltunk, hogy volt egy l�ny, aki mindent �g�rt, m�gis elhagyott �s �n ekkor kisebb falvakat m�sz�roltam le, hogy megmutassam, �rek annyit, mint az a szellem, aki most a f�rje...K�t mondat?)... nagyon hidegek itt az �jszak�k.
Szavait cs�nd k�vette. Kagome meg�tk�zve n�zett r�.
- Ennyi? Ezt �n is tudtam. - mondta Kagome, majd a fi�t l�tva o is elmosolyodott.
InuYasha szidta mag�t bel�lrol. (- Csak k�t mondat? Egy eg�sz t�rt�net.) - tov�bbra is egy pontba n�zett �s keseruen mosolygott.
- R�d nem tudok sok�ig haragudni. Fogalmam sincs, hogy mi�rt. - mondta Kagome.
Egym�sra n�ztek. Mindkettoj�k sz�ve gyorsabban vert. Kagome tudta, hogy mi k�vetkezik. InuYasha meg fogja cs�kolni. ( - J�zusom! M�g soha nem csin�ltam ilyet. Most mi lesz?)
InuYasha egyre k�zelebb hajolt a l�nyhoz. Gyeng�den a kez�be vette Kagome arc�t. A l�ny szemeiben ugyanazt a t�zet fedezte fel, mint amit o �rzett. M�r majdnem �ssze�rt az ajkuk, amikor egy �g reccsen�se jelezte, vend�g�k �rkezett.
- Meghoztam a halat! - kiab�lta Miroku �s kil�pett a bokrok k�z�l. - Reggelizhet�nk Kagome?
InuYasha �s Kagome sz�trebbentek. A hang ir�ny�ba fordulva egy fi� �rkez�s�t l�thatt�k. Kagome szem�ben f�lelem, InuYash��ban harag lobogott fel.
- ��! Te vagy az a f�lszellem! Szia! A nevem... - a mondatot azonban nem tudta befejezni, mert egy j�l ir�nyzott jobb egyenes a talajjal ismertette meg.
Kagome a sz�ja el� kapta kezeit �s ijedten n�zett hol Mirokura, hol InuYash�ra. A f�lszellem m�g mindig �k�lbe szor�tott k�zzel �llt az arc�t tapogat� fi� elott.
- Ki vagy te, emberke? - k�rdezte InuYasha - �s mit akarsz Kagom�t�l?
- �n... - kezdte Miroku, de Kagome megelozte.
- A bar�tom. - mondta, b�r fogalma sincs, mi�rt ez szaladt ki a sz�j�n.
InuYasha �s Miroku csod�lkoz� tekintettel n�zett a l�nyra, aki most esetlen�l �llt vel�k szemben.
- Micsoda? Azt akarod mondani, hogy ez a kis - itt flegm�n Mirokura pillantott - ez a kis emberke a bar�tod?
- Igen. Mi�rt nekem nem lehet? - k�rdezte Kagome.
InuYasha �rtetlen�l fordult a l�ny fel�. Az elobb m�g teljesen m�st mondott. ( - �s m�g o vont engem feleloss�gre!) M�g egyszer r�n�zett Mirokura, aki jobbnak l�tta a f�ld�n maradni, majd t�vozott.
Kagome a f�ldre rogyott. Fur�n �rezte mag�t. Miroku idok�zben felt�p�szkodott �s a l�nyhoz s�t�lt.
- Nem �rtem, mi�rt csin�ltad ezt. Magadnak akarsz �rtani? - k�rdezte.
Kagome cs�ndben n�zte a l�ba elotti f�vet.

Kaede arra �bredt, hogy nagyon f�zik. M�g mindig a kast�ly alatt volt. �s nem egyed�l. Egy l�ny �lt mellette. Valamit szorongatott az ujjai k�z�tt.
- Nov�rem. De j�, hogy itt vagy. - mondta az any� �s megpr�b�lt fel�lni. Kikyou azonban a kisujj�t sem mozd�totta.
- Kaede. - kezdte a l�ny �s gyul�lettel teli szemekkel n�zett az idos nore. - Megj�soltad m�r valaha is a saj�t sorsodat?
Kaede tudta, mi v�r r�.
- Meg fogod kapni �rte a m�lt� b�ntet�sedet Kikyou. - mondta az any� �s k�nny csordult ki a szem�bol.
- Nem. Nem fogom. - suttogta a l�ny �s a kez�ben l�vo t�rrel sz�ven sz�rta Kaed�t, aki holtan rogyott a f�ldre.