3. fejezet

Ha nem az lesz, amit szeretn�l...

Kouga egy barlangban t�rt mag�hoz, de arr�l, hogyan ker�lt oda, fogalma sem volt. Az utols� eml�ke tegnapr�l az, hogy miut�n besz�lt Kaed�vel, nekiesett a feles�g�nek.
- J�j, a fejem! - kapott a homlok�hoz, melyen valami meleg �s ragacsos anyag folyt. A hatalmas seb, amit az �jszaka folyam�n szerzett, most ism�t v�rezni kezdett. ( - Mit csin�ltam?) - megpr�b�lt fel�llni, �m egy neh�z t�rgy esett ki az �l�bol. Kouga felemelte, hogy jobban szem�gyre vegye. Egy tor volt, a farkasok embl�m�j�val. �s v�rrel. De nem az �v�vel.
- M�gis mit... - tekintete megakadt a mellette hevero testen, melyet egybol felismert. - Kaede.
Az any� mellkas�b�l m�g mindig dolt a v�r. Kouga talpra ugrott, megfeledkezve saj�t f�jdalm�r�l. Ism�t a torre n�zett, majd eldobta.
- Ezt nem akartam. - suttogta Kouga. ( - �n voltam? Nem eml�kszem. Mi�rt?)
Utolj�ra r�pillantott a merev arcra �s kifutott az erdobe.

Miroku bel�tta, hogy hatalmas hib�t k�vetett el, amikor Kagome n�lk�l mer�szkedett el messzebbre. Hi�ba pr�b�lt t�j�koz�dni, a t�j szinte elveszett a szeme elott. A nap m�r magasan j�rt. Mivel �r�k �ta gyalogolt, le�lt egy fa t�v�be, hogy pihenjen.
- Elt�vedt�l? - k�rdezte valaki. Miroku a hang ir�ny�ba fordult. - Mert ha igen, akkor seg�thetek.
Egy l�ny l�pett ki a bokrok k�z�l. F�l�nken pislogott a fi�ra. Miroku �gy �rezte, ismeri valahonnan.
- Mi�ta figyelsz? - mosolyodott el Miroku.
- Egy ideje. - v�laszolta halkan a l�ny �s a f�ldet rugdosta.
- Szabad megtudnom, hogy mi�rt? - k�rdezte Miroku, mik�zben k�zelebb l�pett a l�nyhoz.
- Nem is tudom. Olyan elesettnek tunt�l. - nevetett zavartan a l�ny.
- Ez nagyon kedves toled... - hallgatott el Miroku, hiszen m�g be sem mutatkoztak.
- Sango. A nevem Sango. - sietett a fi� seg�ts�g�re �s �rezte, hogy egyre jobban elpirul.
- Sango. Sz�p n�v. - mondta a fi�, majd o is bemutatkozott. - Engem Mirokunak h�vnak.
N�ma csend k�vetkezett. �lltak egym�ssal szemben �s n�zt�k a m�sikat. Beletelt �t perc is, mire Sango �szbe kapott.
- Te is abb�l vil�gb�l sz�rmazol, amelyikbol Kagome, ugye? - k�rdezte, b�r legbel�l tudta a v�laszt.
- Igen. Fantasztikus hely. Egyszer meg kellene n�zned. - mondta Miroku, m�g mindig a l�nyt b�mulva. - Ha akarod mes�lhetek neked arr�l, milyen az ottani �let.
- Rendben. - v�laszolta, majd Mirokuval az oldal�n r�fordultak a patakhoz vezeto �sv�nyre.

Kouga euf�rikus �llapotban volt. Nehezen l�pkedett, a nagy v�rvesztes�gtol sz�d�lt. V�g�l a gyenges�ge kerekedett fel�l. Nem vette �szre az elotte l�vo vaskosabb gy�keret, melyben megbotlott �s elesett. Megpr�b�lt fel�llni, de a harmadik pr�b�lkoz�s ut�n feladta. Ekkor kiab�l�s �t�tte meg a f�l�t.
- Miroku! Merre vagy?
A hang egyre k�zelebbrol hallatszott �s Kouga hamarosan megpillanthatta a tulajdonos�t is. Egy l�ny volt az, furcsa ruh�ban.
Kouga �sszeszedte minden erej�t �s seg�ts�g�rt ki�ltott. A l�ny odafutott hozz�. Le�lt �s Kouga homlok�ra tette a kez�t, aki ekkor m�r eszm�letlen volt.

- N�lunk a levegoben is utazhatnak emberek. Egy g�ppel, aminek a neve rep�lo. K�t hatalmas sz�rny�val olyan, mint egy mad�r. - ecsetelte Miroku a modern kor v�vm�nyait Sangonak, aki m�g a sz�j�t is nyitva felejtette a rengeteg �rdekess�g hallat�n.
- Ez mi itt a kezeden? - mutatott a fi� csukl�j�ra.
- Egy kar�ra. A pontos idot mutatja, ha �ppen nem �ll. - mondta Miroku �s zsebre v�gta a haszn�lhatatlan idom�rot.
- Nagyon furcsa vil�gban �lsz Miroku. Annyira szeretn�m l�tni. - �br�ndozott Sango �s nagyot s�hajtott. Miroku sz�ve megdobbant. (- Ez a hang! Ezt ismerem! De Honnan?)
- Valami baj van? - k�rdezte a fi� agg�dva, mik�zben a l�ny szomor� arc�t k�mlelte.
- A te vil�godban olyan k�nnyu az �let. Felkeltek �s van �rtelme a l�tez�seteknek. Nekem nincs semmim, ami miatt �rdemes ezen a vil�gon lennem. - mondta Sango �s k�nnyek sz�ktek a szem�be.
- Ugyan. Ez nem igaz. - �lelte meg v�gasztal�an Miroku. - Te egy sz�p, kedves �s seg�tok�sz l�ny vagy. Ilyen emberekbol van kev�s az �n vil�gomban. K�r lenne egy ilyen kincs�rt.
Sango arc�n mosoly futott v�gig �s �szre sem vette, hogy o is �tkarolta a fi�t. Feln�zett r� �s k�rdezni akart valamit, de Miroku gyorsabb volt. Megcs�kolta. Sango elosz�r ellenkezni akart, de v�g�l engedett �s visszacs�kolt. Bizsergeto �rz�s volt, ahogy Miroku egyre jobban m�ly�tette a dolgot, de hagyta. Eltelt p�r perc, mire sz�tv�ltak. A l�ny arc�ra ki�lt �r�m azonban hamar eltunt, amikor Miroku fel�llt �s bocs�natk�roen n�zett r�.
- Sajn�lom. Nem tudom, mi�rt csin�ltam. Nem akartam... Ne haragudj! �n...
- Nem kell semmit mondanod. Velem is hasonl� a helyzet.
- T�ged is v�r valaki? - k�rdezte csod�lkozva Miroku.
- Mondhatjuk. - suttogta Sango. - Egy f�lszellem. De nem olyan bar�t, csak... - elharapta a mondat v�g�t, mert majdnem t�l oszint�re sikeredett. Miroku azonban levonta a k�vetkeztet�seket.
- �rtem. - mondta, b�r maga sem �rtette, mi�rt csal�dott. - Nem tudom, mit mondhatn�k...
- Azt, hogy beugrasz abba a k�tba, amelyikbol kib�jt�l �s soha t�bbet nem j�ssz vissza.
InuYasha l�pett elo a bokrokb�l �s a p�r fel� s�t�lt, karba tett k�zzel. - �s vidd a kis bar�tnodet is. Senkinek nem fogtok hi�nyozni.
- InuYasha, hagyd abba. - korholta le Sango.
- Nagyon �rtesz hozz�, hogyan kell elcs�b�tani l�nyokat, mik�zben van valakid. - okoskodott tov�bb a f�lszellem.
- L�tod, ebben megegyez�nk. - mondta halkan Miroku �s meg sem v�rva szavai hat�s�t, elindult a patak mellett, h�ta m�g�tt hagyva a ki�br�ndults�got �s a f�lt�kenys�get.

Kouga kinyitotta szem�t �s az elso, amit megl�tott, egy barna szemp�r volt.
- Hogy �rzed magad? - k�rdezte a l�ny �s megvizezte a fi� homlok�n l�vo ruhadarabot. - A l�zad m�r lement.
- Hol vagyok? Te ki vagy?
- A nevem Kagome. Az egyik bar�tomat kerestem, amikor megtal�ltalak. Magas l�zad volt �s el�jult�l. Ell�ttam a fejeden a sebet �s vizes borogat�st tettem a homlokodra. Most ott fekszel, ahol volt�l. - mosolygott a l�ny.
Kouga m�g sosem l�tott hozz� hasonl� sz�ps�get, ez�rt minden erej�t �sszeszedte �s megcs�pte a saj�t karj�t.
- Ezt mi�rt csin�ltad? - k�rdezte Kagome.
- Semmi, semmi. K�sz�n�m. - nevetett Kouga. - Olyan furcsa a ruh�d. Tal�n egy m�sik falub�l j�tt�l? - k�v�ncsiskodott a beteg. Igyekezett min�l tov�bb maga mellett tartani ezt a gy�ny�ru jelens�get.
- Valami hasonl�. - mondta Kagome, majd ism�t elmosolyodott. Kouga viszonozta a gesztust. Hossz� �r�kon kereszt�l besz�lgettek. Kagome idok�zben elment ennival�t gyujteni, hogy a f�rfi erore kapjon. Miut�n k�z�sen megeb�deltek, a beteg egyre jobban �rezte mag�t. Ennek k�sz�nhetoen a teste kezdte �tvenni a hatalmat sebei felett �s szellem r�v�n lassan minden heg eltunt r�la. Kagome nem titkolta csod�lkoz�s�t, amikor Kouga talpra sz�kkent �s nagyot ny�jt�zkodott.
- Jaj, ne haragudj! - mosolyodott el a l�nyra pillantva. - Szellem vagyok. Ha el�rem a gy�gyul�s egy bizonyos szintj�t, akkor regener�l�dok.
Kagome megad�an b�lintott. Kouga a l�ny szem�be n�zett, mik�zben kezet cs�kolt neki, amibe Kagome belepirult.
- Nekem most mennem kell. K�sz�n�m az �pol�st Kagome. Rem�lem m�g tal�lkozunk. - azzal forg�sz�l m�dj�ra eltunt, mag�ra hagyva a l�nyt, aki m�g mindig nem hitte el, amit l�tott.

...akkor alak�tsd �gy, ahogy szeretn�d

Az eso egyre jobban szakadt �s Kagome �gy el�zott, hogy kezdte azt gondolni, felesleges mened�ket keresnie. Ekkor tal�lt egy barlangot. Elso dolga volt t�zet rakni, ami a fa nedvess�ge miatt kicsit neh�zkesnek bizonyult. Ruh�i is r�gen megsz�radtak, de a vihar csak nem akart al�bbhagyni. M�r majdnem elaludt, amikor valaki a nyil�s el� toppant, bel�pett �s megr�zta mag�t.
- A fen�be! Csupa v�z lettem! - szitkoz�dott, mik�zben kicsavarta haj�b�l a nedvess�get. - Legjobb lesz, ha gyorsan le�lt�z�m, mielott... - az idegen tekintete tal�lkozott a l�ny�val. - Te? Itt? Azt hittem a lovagod meleg�t valahol. - mondta cinikusan �s k�zelebb ment a tuzh�z.
- Ne l�gy k�z�ns�ges! Ja! Bocs�nat. Te csak k�z�ns�ges tudsz lenni! - jelentette ki Kagome �s keresztbe fonta maga elott a kezeit.
- Nicsak ki besz�l! A kisl�ny k�t vasat tart egyszerre a tuzbe! - k�tekedett tov�bb InuYasha.
- Ahogy a kisfi� is. Vagy kiskutya? - k�rdezte ny�jasan Kagome. - Ha csak zaklatni akarsz, menj �s ugass kint az esoben!
- Kiny�lt a sz�d te haland�! - morgott InuYasha, kivillantva szemfogait.
- Most tipikusan �gy viselkedsz, mint egy s�rtod�tt malamut! - nevetett Kagome.
- Te meg �retlen csitri vagy! Aki r�ad�sul szuz is! A bar�todnak m�g erre sem vagy j�! - legyintett a f�lszellem.
- Bunk� vagy!Perverz, hazug, idi�ta barom! Tunj innen! Csak felideges�tesz! - emelte meg a hangj�t a l�ny.
- A szuzess�g t�m�ja m�g mindig �rz�keny pont n�lad. �n sz�vesen bevezetlek a tuzvonalra. - h�zta mosolyra a sz�j�t InuYasha �s v�gigfutatta szem�t a l�ny l�b�n.
- Ha csak meg mered pr�b�lni, nem lesz mit bevezetned! Kifel�! - kiab�lta Kagome.
- Nyugi amazonka! Kereszteztek egy h�j�val? �gy vis�tasz, mint akit �lnek. - nevetett InuYasha.
- Elegem van beloled. Ne is sz�lj hozz�m! - ford�tott neki s�rtod�tten h�tat a l�ny.
InuYasha teljes�tette a k�r�st. �lt �s Kagome h�t�t b�multa. Megint az a furcsa l�ktet�s az �gy�k�ban. Ilyesmit akkor sem �rzett, amikor Sangoval volt. Hatalmas �nkontrollt kellett mag�ra eroltetni, hogy ne �lelje meg a l�nyt. Kezeit �sszefonta maga elott �s megpr�b�lta a t�zet n�zni, de ez nem siker�lt. �szrevette, hogy Kagome egyre jobban remeg a hidegtol.
- Mi�rt nem fordulsz meg? Hiszen f�zol. - mondta halkan InuYasha.
- Nem f�zom. - dadogta a l�ny, mik�zben r�zk�dott.
- Ne k�resd m�r magad. Makacsabb vagy...
- Megint kezded a szek�l�st? - k�rdezte a l�ny, aki feladta a sztr�jkot �s a tuz fel� h�z�dott.
Kagome m�g p�r perc eltelt�vel sem melegedett fel, ami kezdte aggasztani a f�lszellemet.
- Nem is csoda, ha f�zol. Az nem is ruha, ami rajtad van. - jelentett ki InuYasha. ( - B�r az se lenne!)
A l�ny ez�ttal nem sz�lt semmit, csak �tfogta mindk�t karj�t �s tov�bb vacogott.
- V�rj, majd �n felmeleg�telek!
- Nincs sz�ks�gem a kimon�dra... - de elhallgatott, amikor a f�lszellem le�lt mell� �s �t�lelte a derek�t, majd mag�hoz h�zta.
- Na? F�zol m�g? - s�gta a l�ny f�l�be InuYasha, mik�zben egyre erosebben karolta.
- Eressz el. - mondta Kagome, �m ellen�ll�snak semmilyen jel�t nem adta. Behunyta a szem�t �s �lvezte a fi� test�nek meleg�t.
Ezt InuYasha is �szrevette. Kez�vel v�gigsim�totta a l�ny haj�t. Azut�n az arc�t, majd l�gyan megcs�kolta a nyak�t. Kagome �rezte, ahogy egyre jobban elgyeng�l, de ez�ttal nem a hideg miatt remeg. Kezeit �szt�n�sen a f�lszellem nyaka k�r� fonta �s igyekezett m�g jobban hozz�b�jni.
- F�zol m�g? - k�rdezte InuYasha, mik�zben kez�t a l�ny felsoje al� cs�sztatta �s kiszabad�totta a pamut feh�rnemubol Kagome egyik mell�t, mellyel j�tszani kezdett.- �s most? - s�gta a f�lszellem a l�ny f�l�be, aki egyre kev�sb� figyelt. Test�t melegs�g j�rta �t, eddig ismeretlen �rz�sek keringtek benne, melyek elvett�k j�zan �t�lok�pess�g�t is. �gy �rezte, InuYash�t�l f�gg �s ha most otthagyn�, meghalna. A f�lszellem ek�zben v�gigsim�totta Kagome lapos has�t �s a szokny�j�hoz �rve kez�t becs�sztatta a v�kony ruhadarab al�. Kagome tudta, itt az ideje meg�lljt parancsolni mindkettej�knek, de ekkor meg�rezte mag�ban InuYasha ujj�t �s minden ereje elhagyta. Igyekezett arra a fantasztikus bizserg�sre figyelni, ami akkor indult meg benne, amikor a f�lszellem mozgatni kezdte a kez�t.
- �s most? - �rezte meg InuYasha lehellet�t a nyak�n. - Most is perverz vagyok? Hm? Hallani akarom!
Kagome ennek a fel�t sem �rtette. Egy teljesen m�s dimenzi�ba ker�lt. Megmarkolta a fi� felsoj�t, akinek mosoly �lt ki az arc�ra.
- �n Kagom�m. - suttogta a f�lszellem �s �gy helyezkedett, hogy min�l jobban hozz�f�rjen a l�nyhoz. Kagome egyre szapor�bban l�legzett, mik�zben l�b�t InuYash��ra tette.
- Inu...Yasha...most...�n...�n...- sz�j�t sikoly hagyta el �s j�leso borzong�s futott v�gig a test�n. InuYasha el�gedetten pillantott Kagom�ra �s nyugt�zta az ujjait bebor�t� forr� nedvet. Belef�rta orr�t a l�ny haj�ba. Kagome tov�bbra is a f�lszellem v�ll�n pihentette kezeit �s pr�b�lt visszatal�lni a val�s�gba. InuYash�t elvar�zsolta a l�ny kellemes illata, ez�rt �rte meglepet�sszeruen, amikor Kagome megr�ntotta a felsoj�t �sszetart� �vet �s a kimon�t letolta a fi� k�ny�k�ig. Tenyer�vel v�gigsim�totta a f�lszellem mellkas�t, majd apr� cs�kokkal bor�totta.
- Olyan vagy, mint egy macska. B�rcsak mindig �gy doromboln�l! - mondta InuYasha �s belet�rt Kagome haj�ba. A l�ny a fi�ra n�zett �s elmosolyodott.
- Az ellent�tek vonzz�k egym�st. - suttogta �s InuYasha �l�be �lt. L�bait �sszekulcsolta a fi� cs�poje k�r�l.
- Hirtelen milyen bar�ts�gos lett�l. - simogatta Kagome h�t�t a f�lszellem,akit rendk�v�l zavartak a felesleges ruhadarabok, de azt sem akarta, hogy a l�ny megf�zzon. Megcs�kolta. Elosz�r lassan �s gyeng�den, majd egyre k�vetelozobben.
- Akarlak... - mondta a f�lszellem. - Most... azonnal...
- Akkor mire v�rsz? - k�rdezte a l�ny. Fel�llt, k�zvetlen�l InuYasha el� �s levette a bl�z�t. Lassan kioldotta szokny�j�t, ami hang n�lk�l a f�ldre cs�szott. Ez ut�n j�tt a feh�rnemu, m�gnem Kagome egy sz�l semmiben n�zett az elotte �lo f�lszellemre, aki eddig szem�vel k�vette a l�ny minden mozdulat�t. Most v�gigfutatta tekintet�t Kagome test�n, majd megfogta a kez�t �s visszah�zta az �l�be. Kagome egyre jobban csod�lkozott saj�t b�tors�g�n, amikor beny�lt a fi� nadr�gj�ba. InuYasha felny�g�tt az �rint�stol. Kagome szemei ragyogtak a m�g fel nem t�rt v�gyt�l, ami nem ker�lte el a f�lszellem figyelm�t sem, o is hasonl�an �rzett. Nyelv�k vad csat�ba kezdett, amikor ajkuk ism�t �ssze�rt. InuYasha v�gigsim�totta a l�ny h�t�t �s has�t. V�g�l Kagome �gy helyezkedett, hogy mag�ba fogadhassa InuYasha idok�zben merevv� v�lt f�rfiass�g�t, majd ritmusos mozg�sba kezdett. L�b�val �tkarolta a fi� cs�poj�t, hogy el ne vesz�tse az egyens�ly�t. A f�lszellem meg�rezte, mikor az elso p�r l�k�sn�l Kagome felszisszen a f�jdalomt�l. ( - Sz�val t�nyleg szuz.) Igyekezett elterelni a figyelm�t, ez�rt cs�kokkal bor�totta a nyak�t, mik�zben gyeng�den k�nyeztette a l�ny melleit. Kagome az �lvezet n�veked�s�vel k�rmeit a fi� v�ll�ba m�lyesztette, majd nyelv�t v�gigj�ratta a f�lszellem f�lein. Az �rint�s most InuYash�t k�sztette remeg�sre. Amikor a cs�csra �rtek, mindkettej�k a m�sik nev�t mondta. InuYasha h�tradolt �s nagyokat s�hajtva n�zte a l�nyt, akinek haja az arc�ra tapadt �s levego ut�n kapkodott. Mosolygott, amit Kagome viszonzott. Elorehajolt �s megcs�kolta a fi�t, majd fej�t a f�lszellem izzadts�gt�l vizes mellkas�ra hajtotta �s �r�mmel nyugt�zta az eros karokat, melyek �t�lelt�k.

Az �rtelem �s azon t�l

A f�ldet mindenhol k�nyvek bor�tott�k, melyekhez kis ido eltelt�vel �jabbak �rkeztek. Kikyou d�h�sen csapta fel egyiket a m�sik ut�n.
- Mindenk�ppen elotte kell megtal�lnom! - dobta el a kez�ben l�vo olvasnival�t, majd ism�t a polcot p�szt�zta. A szeme ekkor megakadt egy igen kopott bor�t�n, melyen nem volt c�m. Moh�n kapott ut�na �s forgatni kezdte. Egy �tlagos k�nyv. Amikor fel�t�tte az elso oldalon egyetlen sort tal�lt:
Az ido sz�l�ttei� a vil�g
Kikyou tov�bb lapozott. A k�vetkezo lapon m�r hosszabb sz�veg volt.
Elj�n majd egy t�nem�ny, ki kincset birtokol, milli�k akarj�k
M�gis sz�ve v�lasztja a jogos birtokost, ki megkapja �s k�rheti v�gy�t
Kapzsi l�nyek lelke pokolra jut �s �g �vezredeken �t
A Szent �kko orzoj�hez mindig, mindig visszatal�l.
A l�ny �rtetlen�l n�zte a sz�veget, melyet a r�gies �r�sm�d miatt nehezen �rtelmezett.
- Elj�n majd egy t�nem�ny, a Szent �kko visszatal�l, mi ez? - kiab�lta idegesen, mert tudta, b�rmelyik percben lebukhat. �jra lapozott �s ekkor a k�p l�tt�n elejtette a k�nyvet, ami hatalmas csattan�ssal �rt f�ldet. Kikyou a f�ldre rogyott.
- Ezt nem hiszem el. - suttogta. �jb�l megn�zte az �br�t, melyen napfelkelte volt. Egy k�t �llt a dombon, melynek tetej�n egy l�ny lebegett. A m�lyrol f�j� sz�l az �g fel� rep�tette a l�ny hossz�, fekete haj�t �s k�l�n�s �lt�z�k�t. A sz�ve hely�n azonban egy kicsi, r�zsasz�nu g�mb volt, amely csillogott a nap elso sugarait�l. K�r�l�tte megannyi l�ny, emberek �s nem emberek egy�tt, akiknek test�t tuz bor�tja, mik�zben az �kszer ut�n ny�lnak.
- Ez�rt nem is tal�lhattam meg eddig a k�vet. Hiszen nem is ebben a vil�gban volt. - nevetett hiszt�rikusan Kikyou, majd abbahagyta �s a f�ldre borult.
- Az eny�m. Az eny�m. - suttogta �s agy�ban eszelos terv gondolatai fogalmaz�dtak.

Kouga alig l�pett be a kast�lyba, szolg�ja egy levelet ny�jtott �t neki, melyben a k�vetkezo sz�veg �llt:
Fels�g!
Ginta hadvez�r tudatja �nnel, hogy a d�li ter�letek jogos uralkod�ja imm�r Fels�ged. Vesztes�g�nk jelentos. Csapatokat k�rek, hogy megkezdhess�k az �j ter�letek �t�p�t�s�t.

Kouga �r�m helyett kett�t�pte a pap�rt. Az, amiben eddig rem�nykedett, elveszett.
- A v�n bolond m�gis �rtette a dolg�t. - morogta d�h�sen �s felszaladt a l�pcson, mik�zben utas�totta szolg�j�t, hogy int�zkedjen.

Az eso m�g mindig szakadt, de a vihar m�r al�bbhagyott. Kagome m�g mindig InuYash�n fek�dt, mik�zben a kinti vil�got k�mlelte. Hallgatta a f�lszellem egyenletes l�gz�s�t. Bel�l boldogs�got �s el�gedetts�get �rzett.
- Mi�rt van az, hogy ilyenkor meg�rtj�k egym�st? - k�rdezte Kagome, kifel� n�zve. - Nem veszeksz�nk, nem kiab�lunk.
- Nem tudom. - v�laszolta oszint�n InuYasha, aki a barlang mennyezet�t b�multa. - Vagyis de, �n legal�bb is tudom, mi�rt szek�llak folyton.
- Hallgatlak. - v�laszolta a l�ny.
- F�lt�keny vagyok. Arra kis senkire, aki a bar�tod. Aki nem is a bar�tod. - mondta a f�lszellem.
- Tudtad. M�gis hagytad, hogy h�lye legyek. - nevetett Kagome, majd megnyugodott, amikor hallotta, hogy a fi� is ezt teszi.
- Bossz�b�l csin�ltad, mert...
- ...mert �n is f�lt�keny voltam. De nekem okom is volt. - mondta a l�ny. Megint nevettek.
- InuYasha? - komolyodott el Kagome hangja.
- Tess�k.
- Azt hiszem el kell mondanom valamit. �n...az elobb...sz�val...nagyon j� volt. - b�kte ki Kagome. - Att�l f�ggetlen�l, hogy...
- ...neked ez volt az elso. - fejezte be helyette a f�lszellem, majd simogatni kezdte a l�ny haj�t.
- Nem is tudn�k titkol�zni elotted. - mondta Kagome �s behunyta a szem�t.
- Ne is pr�b�lkozz! - mosolyodott el a f�lszellem. ( - Ezt val�ban �n mondtam? Nevetnem kell.)
- Azt mondtad, hogy amatorrel nem kezdesz. Eml�kszel?
- Te amator? Hiszen Sangot is lek�r�zted azzal a... - elhallgatott. Szemei elkerekedtek, mik�zben hallotta, ahogy Kagome sz�ve egy pillanatra kihagy. A l�ny felemelte a fej�t �s a f�lszellemre n�zett. Szemeiben f�lt�kenys�g, d�h �s csal�dotts�g folyt �ssze.
- Mit mondt�l az elobb? - suttogta.
InuYasha a kez�be temette arc�t �s nagyot s�hajtott. - Nem lehetek ekkora idi�ta.
Kagome felkelt �s �lt�zk�dni kezdett.
- V�rj! Nem �gy van ahogy gondolod. - mondta a f�lszellem �s a l�ny bok�ja ut�n kapott. Kagome azonban kiszabad�totta mag�t �s v�llon r�gta a fi�t.
- Ne mer�szelj hozz�m ny�lni! - �v�lt�tte. - Ne mer�szelj m�g egyszer hozz�m �rni, ak�rcsak egy ujjal is! Meg�rtetted?
InuYasha fel�llt �s megragadta a l�nyt, aki idok�zben felvette a marad�k ruh�j�t �s a barlang kij�rata fel� indult.
- Ez is a te hib�d! Te meg az a kurva oszintes�ged! Mindenkinek lehet titka nem? - kiab�lta idegesen a f�lszellem.
- Nekem nincs, mert szeretlek! - ord�totta Kagome.
InuYasha nem akart hinni a f�l�nek.
- Ism�teld meg! - r�zta meg a l�nyt a v�ll�n�l fogva.
- Nem bizony�tottam be? - k�rdezte a l�ny. - Te csak kihaszn�lt�l. �r�lhetsz. Ami nem siker�lt a t�n�l, itt bej�tt. A naiv, szuz kisl�ny imm�r megvolt.
- Most te vagy k�z�ns�ges. - mondta komoran InuYasha.
- Na �s? Sz�m�t ez valamit? Sz�m�tok �n neked valamit? - k�rdezte Kagome. - Nem hiszem. - azzal ell�kte mag�t�l a fi�t �s elindult.
- Ja! Visszat�rve a, hogy is fogalmazt�l, hm, az oszintes�gemre. Ez olyasmi, ami neked sosem lesz, mert bel�lrol halott vagy.
InuYasha csak �llt �s n�zett. Elsz�rta. M�r megint. �k�llel belev�gott a barlang fal�ba, aminek k�vetkezt�ben kez�bol megindult a v�r.
- Szeretlek. �s ezt bebizony�tom.


- Na v�gre! Hol a csud�ban volt�l? Agg�dtam. - mondta Miroku, amikor a l�ny neki�tk�z�tt az egyik �sv�nyen. - Mi a baj?
- InuYasha...csak...nem is...
- Kagome nyugodj meg, egy sz�t sem �rtek abb�l amit mondasz! - fakadt ki Miroku.
- O �s Sango, �gy... - dadogott Kagome.
- Sz�val r�j�tt�l. - s�hajtott Miroku, majd h�tr�lt egy l�p�st. A l�ny szemei vill�mokat sz�rtak.
- Te tudtad! �s nekem nem sz�lt�l? - kiab�lta Kagome �s pofon v�gta a fi�t.
- Ez nem �r! - mondta Miroku arc�t tapogatva. - Most meg hov� m�sz? Kagome!

Kagome a k�thoz szaladt. A perem�re dolt �s zokog�sban t�rt ki. Haragudott Mirokura, Sangora, InuYash�ra, de legink�bb mag�ra.
- Soha...soha t�bb�...nem...j�v�k vissza. - suttogta a s�r�st�l csukl� hangon, majd fel�llt, m�g egyszer k�r�ln�zett �s a k�t sz�l�re �lt.
- Isten veled k�z�pkor! - azzal elrugaszkodott �s zuhanni kezdett. Amikor f�ldet �rt, furcsa �rz�se t�madt.
- Mi ez a s�t�ts�g? - k�rdezte mag�t�l.(- M�g mindig a k�z�pkorban vagyok?) Kim�szott. Egy hatalmas, nyirkos helyen volt.
Megfogta a falakat, melyek hidegek �s bar�tsagtalanul vastagok voltak.
- Hol vagyok? - n�zett k�rbe f�lelemmel teli szemekkel Kagome.
Ekkor kiny�lt a terem m�sik v�g�n l�vo ajt� �s egy l�ny l�pett be rajta.
- Az ido sz�l�ttei� a vil�g.