Este:

-         Kagome! Hol vagy?

-         Itt vagyok a konyh�ban, csak elpakolok p�r dolgot a t�sk�mba, mert a m�ltkor is ki�r�lt.

-         Mondhattad volna, akkor nem k�rdezem meg a szomsz�dokat.

-         Mi?! Te megk�rdezted a szomsz�dokat. Nem ijedtek meg t�led?

-         Most ember vagyok.

-         T�nyleg. Hol akarsz aludni?

-         Nekem mindegy.

-         Ok. Te alszol az �n helyemen, �n a matracon.

-         Nem nekem k�ne a matracon?

-         Nem, mert kor�n kell kelnem, �s nem akarlak felkelteni.

-         Rendben.

M�snap reggel:

Kagome, mint mondta kor�n kelt, hogy �sszedobjon egy kis reggelit. Inuyasha mihelyt meg�rezte az illatokat lement a konyh�ba.

-         J� reggelt! – mondta �lmos szemekkel.

-         Neked is. K�rsz szendvicset?

-         Az mi?

-         K�stold meg.

-         Hm. J�l n�z ki.

-         Na, �zlik?

-         Igen, nagyon finom. Kaphatok m�g egyet?

-         Persze- Kagome k�sz�tett m�g egyet a hanyounak. Mik�zben a fi� evett, � v�gig az arc�t b�multa. Fel sem t�nt neki, hogy Inuyasha is �t n�zi, k�rd� tekintettel.

-         Kagome, te meg mit b�mulsz annyira? – k�rdezte Inuyasha, m�g mindig kikerekedett szemekkel.                                                                     A l�ny v�gre mag�hoz t�rt

-         �… �n, semmit. Csak elgondolkoztam. Azt mondtad, elmondod, kivel leszel, velem vagy Kikyoval?

-         H�t, �n igaz�b�l veled szeretn�k maradni, olyan rendes volt�l hozz�m az elm�lt napokban, de nem tudom, Kikyo mit sz�lna ehhez.

-         Inuyasha, ha akarsz, maradj csak Kikyoval, de ha nem, akkor jobb lenne miel�bb megmondani neki. Neki, neked �s nekem is jobb lenne, ha v�gre d�nten�l.

-         J�l van, akkor menj�nk.

-         Mi? Most?

-         Te mondtad. Min�l hamarabb, ann�l jobb. Gyere! – mondta a hanyou, majd megfogta Kagome kez�t, �s elindultak a k�thoz. Bementek egy s�r� erd�be, mely ut�n egy kis falu k�vetkezett. Kikyo �pp egy f�rfi sebeit �polgatta.                  

   - Kikyo, besz�lni szeretn�nk veled! K�rlek, gyere ide – ki�ltott Inu a mikonak. Mikor a l�ny megl�tta, hogy a vend�gek k�zen fogva �rkeztek, feld�h�d�tt, �s odas�t�lt hozz�juk.

-Ez meg mit jelentsen Inuyasha?- Megfogta a kez�ket, �s felemelte- mi�ta vagytok ilyen j�ban?

-Pont err�l kell besz�ln�nk. �n… - Inuyasha Kagom�ra n�zett, nem tudta, mit mondjon.

-H�j, ne r� n�zz, mondd a szemembe, hogy ezt a frusk�t szereted.

-Kikyo, �n nem akarlak megb�ntani, de igaz, t�nyleg jobban szeretem Kagomet. De az�rt bar�tok lehet�nk.

-Micsoda? Te szak�tasz velem, �s azt k�red, maradjunk bar�tok? Te idi�ta, minek n�zel engem? - Kagome �s Inuyasha elkerekedett szemekkel �lltak.

-De h�t… nem szak�tok veled, hisz nem is voltunk egy�tt.

-Inuyasha, menj a pokolba! – ord�totta Kikyo, �s elfutott. A falusiak mind a d�h�ng� papn�t b�mult�k. Inuyasha kicsit szomor� volt.

-H�, Inuyasha, ne szomorkodj miatta, � m�r nem az, akit te szerett�l.

-Igazad van. – azzal megcs�kolta Kagomet. A l�ny el�gg� meglep�d�tt, de viszonozta a cs�kot. Elindultak, hogy v�gre visszamenjenek a bar�taikhoz, hisz m�r nagyon r�g nem l�tt�k �ket.

A t�bbiekn�l:

- Sziasztok! – mondta Inuyasha, �s Kagome.

- Hello. Mi van fel�tek? – k�rdezte Miroku, mik�zben szem�ld�k� mozgatta.

- MIROKU!- rivallt r� Kagome, majd h�romszor kup�nv�gta.

- Ez f�jt.

- Sziasztok, mizujs? Miroku, mi az a h�rom p�p a fejeden? – k�rdezte Sango.

- M�r megint perverzkedett. – mondta Kagome.

- Igaz ez Miroku?

- Csak egy kicsit.

- De mi�rt?

- Mert k�zen fogva j�ttek be. Ilyenkor illik megk�rdezni.

- ILLIK?

- Igen, �n is �r�ln�k neki.

- De �k nem!

- J�l van, na!

- De nincs j�l.

- Ne civakodjatok!

- Inuyasha, kij�nn�l egy picit? – k�rdezte a nemr�g otthagyott Kikyo.

- Nem.

- K�rlek.

- Ha j�het Kagome is…

- Igen, csak gyere m�r. – Inuyasha �s Kagome kimentek, s ott Kikyo egy nyilat l�tt fel�j�k. Kagome sejtette, mire megy ki a j�t�k, s elr�ncig�lta Inuyash�t a k�tig. Belel�kte, majd � is beleugrott.

- J�l vagy Inuyasha?

- Igen, m�g j�, hogy a k�zelben volt a k�t.

- Igen, gyors be a h�zba, Kikyo szerintem ut�nunk fog j�nni, s megpr�b�l elfelejtetni engem.

- Lehet.