Ek�zben Inuyash��kn�l:

    - Kagome, ismer�s szagot �rzek, �s ez nem j� jel, ez Sesshomaru szaga.

-         Ajaj, mit tegy�nk, ugye nem kezdesz el harcolni vele.

-         �, �csik�m, ki ez a k�t korcs, csak nem a ti�tek, ezzel a haland�val?

-         De igen, �s nem korcsok. Menj el innen, nem akarok most harcolni.

-         Nem harcolni j�ttem, csak Rin ideges�t eg�sz �ll� nap, hogy gratul�lnom kell, mert Jakent�l megtudta, hogy vannak gyerekeitek.

-         Jaken az honnan tudta?

-         Nem tudom.

-         Mi lesz, ha Naraku is megtudja? – idegeskedett Inuyasha.

-         Lehet, hogy meg fogja �ket �lni? – ijedt meg Kagome is.

-         Nem. – mondta nyugodtan Sesshomaru.

-         Azt meg honnan veszed? – k�rdezte Inuyasha.

-         Mert azt akarta m�g Rin, hogy ne hagyjam, hogy Naraku elvegye, vagy meg�lje �ket.

-         Akkor �rtem, hogy m�g mi�rt nem ment�l el b�ty�.

-         Most ne veszekedjetek, hanem menj�nk el hozz�nk. A kicsiket visszafektetn�m aludni.

-         Menj�nk… nem j�ssz Sesshomaru.

-         Naraku ott van a bal oldali kunyh�ban!

-         Jajj, ne…

-         M�g j�, hogy a kicsik nincsenek ott, mert abb�l baj lenne.

-         Igen, h�vd ki Sango�kat, �s menjetek Kaede faluj�ba!

-         �s ti?

-         Most megtudjuk, b�ty�m milyen er�s.

-         H�!

-         Ne h�zz! Komolyan mondtam!

-         Akkor ezt figyeld!

-         �llj! Ha sz�trombolod a h�zat, �jra�p�ted! – mondta Kagome, mikor Miroku�kkal m�r elindultak.

-         Micsoda?!

-         J�l hallottad!

-         Naraku… gyere ki onnan! Ha nem, azt jelenti gy�va vagy!

-         Sesshomaru, j�, hogy nem k�red meg, hogy j�jj�n ki, �s �lj�n meg.

-         Mi�rt, hogy k�ne kih�vnom?

-         Bolondok vagytok, csak �gy kih�vtok? Rem�lem, tudj�tok, hogy az �letetekkel j�tszotok. – mondta Naraku egy vigyorral a sz�j�n, mik�zben kij�tt a kunyh�b�l Kanna t�kr�vel a kez�ben.

-         Most meg minek �r�lsz annyira?

-         Csak annak, hogy tudj�tok, mi�rt j�ttem, m�gis k�rditek.

-         Nem adom �ket!

-         Dehogynem!

-         Inuyasha, menj, �s vidd Kagom�t, �s a kicsiket min�l messzebbre!

-         J�! - Inuyasha felkapta a l�nyt, az ikrekkel egy�tt, �s elvitte a szent f�hoz.

Sesshomaru elkezdte a harcot, Narakunak eleinte csak v�dekezni volt ideje, �m mikor bed�h�d�tt el�vette Kanna t�kr�t. Sesshomaru �pp a Tokijinnel t�madt, mikor a t�k�r Naraku el� ker�lt. A t�mad�s visszasz�llt a szellemre, aki s�lyosan megs�r�lt.

-Sesshomaru, soha nem hittem volna, hogy egyszer �gy l�tlak.- vigyorgott Naraku. Ekkor el�ugrott Inuyasha, �s megt�madta a gonoszt. Narakut v�ratlanul �rte a t�mad�s, ez�rt s�lyosan megs�r�lt. Inuyasha v�gezni akart vele, de megjelent Kagura. Egy ideig csak a szenved� Sesshomarut n�zte, de mikor Naraku r�ord�tott, elmenek�tette onnan a haldokl� sz�rnyet.

-Sesshomaru, ugye nem halt�l meg?

-Persze, hogy nem… J�l vagyok. – mondta, de l�tszott rajta, hogy szenved. Inuyasha felseg�tette, �s elindultak Kagom�hoz, h�tha a l�ny meg tudja gy�gy�tani a szellemet.

-Mi�rt seg�tesz nekem, Inuyasha?

-Mert meg akartad v�deni az ikreket, �s Kagom�t, hisz elk�ldt�l minket, az�rt vagy ilyen �llapotban.

- De �n soha nem seg�tettem neked.

- Tudom.

- Hova megy�nk?

- Csak a t�bbiekhez.

- J�.

-         Ott is vannak. Kagome!

-         Itt vagytok? Jajj de �r�l�k nektek. Sesshomaru… mi t�rt�nt veled?

-         Naraku megsebzett.

-         Azonnal kitiszt�tom… Miroku!

-         Igen, hozok vizet!

-         K�szi, te, meg vedd le a f�ls�d! – parancsolta Kagome, mikor az egyik kicsi fels�rt, s arra a m�sik is. – Nem igaz!

-         Majd �n elint�zem! – aj�nlotta f�l Inuyasha.

-         Seg�tek! – mondta Sango.

-         K�szi, hogy elint�zitek!

-         Sz�vesen. – v�laszolt Sango, majd felkapta az egyiket.

-         V�rj meg! – ord�tott ut�na Inuyasha.

-         Itt is van a v�z!

-         K�szi Miroku, te addig seg�ts Inuyash�nak, mert szerintem nem fog vele b�rni!

-         Inuyasha, ez gyors volt… ���. – hallott�k a hangokat.

-         Vagy ink�bb Sangonak.

-         Megyek.

-         Itt is vagyok, Hito k�sz.

-         Gyors volt�l Inuyasha.

-         K�szi, csak att�l nyugodott meg, hogy meghuzig�lta a f�leimet. – ekkor Kagome elmosolyodott – ne nevess nagyon f�jt.

-         �cs�m… �cs�m…

-         Te csak maradj cs�ndben! Legk�zelebb te nyugtatod meg!

-         Na, persze.

-         Igen, mert he nem…

-         Na, j�.

-         K�sz is, ki van tiszt�tva a seb, mindj�rt bek�t�z�m.

-         Na, v�gre… lenyugtattam!

-         Szerintem Sangonak is siker�lt lenyugtatni a kicsit.

-         ���, ne h�zd a hajam! – sik�tott Sango. – Kagome, seg�ts!

-         Megyek. Inuyasha, addig seg�ts Sesshomarunak hazaindulni.

-         Meglesz.

-         Na, mi a baj?

-         Nem akarja elengedni a hajam!

-         Medi! – a kis Madison azonnal elengedte Sango haj�t.

-         Ezt, hogy csin�ltad?

-         Hallgat r�m.

-         Ahha.

-         Na, szerintem mi is induljunk. Add ide Medit, el�re megyek a fi�khoz.

-         Ok, tess�k.

-         Ott tal�lkozunk!

-         Ok. – mondta Kagome, majd utol�rte a fi�kat. Sesshomarunak nem kellett seg�ts�g, �gy Inuyasha lemaradt, hogy megv�rja Kagom�t.

-         Na, utol�rt�l?

-         Igen, hol van Sesshomaru?

-         M�r j�l van, �gy megv�rtalak.

-         Ok, k�szi.